Bár tudnám hogyan lehetnék szép. Vagyis igaz. Igazabb. Erről osztom az eszet, aztán elbukok abban, amit prófétálok. Persze lehet, hogy azért nem bukta ez, csak a szokásos imposztor szindróma. Tegye fel a kezét, aki el sem gondolkodik azon hogyan élhetne igazabb életel. Naugye. Legalább én ilyen tiszteletreméltó témákon szorongok. Sokmindent próbáltam, hogy igaznak érezhessem magam. De nem megy. Asszem ha minden kiömlene belőlem, ami egy adott pillanatban igaz (lehet), az finoman szólva sok...(majd rájössz, ha ezt a posztot végigolvasod:) ... Szóval. Általában visszafogom magam, hogy ne legyek túl sok. Vagy túl erős ha úgy tetszik. De ettől pont nem lettem sokkal igazabb. Akit kiakasztok az simán kiborul rajtam még úgy is, hogy én azt sem tudom ki az illető. Becsszó. Csak felület vagyok, aki tükröződik. Minden vagyok és semmi vagyok. Tats vam asi. Neti neti. Bekerülök egy közösségbe, ahol meg sem szólalok és érzem a projekciókat, mintha cigicsikkeket nyomnának el a bőrömön. Hozzá kéne m...
Megjegyzések
http://coub.com/view/e6hn
"Már hányszor hittük, hogy tényleg vége, hogy nincs tovább?
Már hányszor érezted úgy, hogy az élet elkaszált?
Már hányszor mentek meg jöttek újra a hajnalok?
És te még mindig itt vagy és én is itt vagyok.
Már hányszor láttuk, hogy más már rég semmit se vár?
Már hányszor mondtad, hogy ott rögös csak ahol te jársz?
Már hányszor vártak hiába,
Más hányszor elhagyott?
És te még mindig itt vagy és én is itt vagyok.
Bár néha tényleg eléggé vad,
Meg kicsit torz, de szabad vagy.
És néha nem kell, hogy kemény légy magaddal."