2013. december 30., hétfő

Library

Leülök oda ahová ő ül. bemutatkozik. Lucas. A szívem hevesebben ver. Már találkoztunk valahol - mondja. Tudja, emlékszik. Néhány élettel ezelőttről talán. Kérdezem mivel foglalkozik. Színházzal. Övé az a varázslatos kis hely. A kocsma mellett, ahonnan jövök. Meg ahonnan ő is. Igen, tudom melyik a színháza. Jártam ma ott, pontosabban benéztem. A színháza (is) magába szippantott, ahogy a lénye most. Muszáj beszélgetni hiába szól a jazz (isteni impro, finom zene). Sok megbeszélni valónk volt - pontosítok - sok egymás szemébe nézni valónk volt. Szerelem lehetett ez egykor, bár vizuális emlékeim nincsenek. De érzem, itt van a helye a szívemen. Érzettársított emlékkép. Most összeért egy pillanatra múlt és jelen. Ami a jövőt illeti, nem ebben az életben lesz újra manifeszt. Más a forgatókönyv most. Nem is fontos ez...érzések építik a folytonosságot, életeinket, fiktív téglái szilárd valóságunknak. A zene tovább robog..csendekkel tördelt ritmikus mozgás. Fehér zene ez. Táncolunk.

2013. december 28., szombat

Izgulok

Izgulok.
Talán mert repülök néhány óra múlva megint néhányezer kilométert.

Nem. Igaziból azért izgulok, mert most is repülök. Mert a lelkemet emeli valami, amiről még nem tudom, hogy mi az. Ébredésnek lehetne nevezni divatos ezoterikus nyelven. A költészet nyelvén különbékének. Hétköznapian szólva megértésnek, elfogadásnak. Kinyílt a világ, akkorára, hogy érzem, most jöhet az igazi utazás. Nem erre a fizikai repülésre gondolok, a fizikai utazás csak hozzászoktatja a testemet a lelkem mozgásához.

Nem gondoltam, hogy úgy zárom majd ezt az évet, hogy hálát adok minden percéért. Nehéz év volt. Fontos év volt. Köszönöm mindenkinek, aki jelen volt, és annak, aki hiányával volt jelen. Köszönöm annak aki szeretett és annak, aki nem. Köszönöm az égieknek, hogy segítségül küldték nekem ezt az évet.

Izgulok.
Mert innentől enyém a felelősség, hogy azzá legyek, aki vagyok.

2013. december 15., vasárnap

Aha ...

Jónás Tamás: Klapanciák

Amim van, az mind adat.
Ne féltsd tőlem magadat.
Forintot ér mindenem.
Úgy élek, hogy szinte nem.
Meg-megéget hetente
túlhevített kemence:
szívem. S dermeszt, mint a fagy
két emberre való agy.
Nem én élek, engedem,
ami akar, az legyen.
A pusztítás szégyenét
viselem el néha még.

2013. december 7., szombat

Melroseplace 3

Tetszik ez a férfi. Talán bele tudnék szeretni. Talán jót beszélgetnénk vagy szeretkezhetnénk vadul, ismeretlenül. Talán ő lenne a következő férfi, aki kitölti az életemet. Talán sosem látnám többet vagy talán örökre együtt maradnánk. Esetleg ő lenne a következő, aki összetöri a szívemet vagy akinek összetöröm a szívét... 

Végül belefáradok a saját gondolataimba. Fullasztani kezd ez a klisés helyzet, unom Susan élettörténetét, megfájdul a fejem az édes parfümjétől...Hirtelen felállok, exkuzálom magam, fizetek és kilépek a bárból. Nem nézek vissza többet. 

Csípős az este. Jól esik a hűvös levegő. Szabad vagyok. Nem kell senki és semmi. Nem kellenek a történetek, és nem kell a flört sem. Még nem temettem el szerelmeim emlékét, nincs bennem helye újnak. 

Biciklire pattanok és lassan, tutista módjára, bámészkodva tekerek saját városomban. Élvezem, hogy láthatatlan megfigyelő vagyok a biciklinen akár a moziban az elsötétített nézőtéren.


2013. november 5., kedd

Melrosplace 2. rész

Susan elmesélte mennyire üres az élete amióta elhagyta a férfi akit szeretett. Nem boldogítja a karrierje vagy a szabadsága, az sem teszi boldoggá, hogy a fizetésébōl azt csinál, azt vesz amit akar, és oda megy ahova csak kedve tartja.  Nem is értem miért hagyták el ezt a csodálatos, sziporkázóan okos és kellemes nôt... De még mielõtt jobban belegondolnék a szavaiba, érzem, hogy a férfi a pult túloldalán jelen van. Érzem a figyelmét, bár tekintetét a poharán tartja, tudom, hogy velünk van..Talán a beszélgetésünket is hallja. (Ezen eltünödök egy pillanatra, hogy hallja e, hogy belegondol e, hogy érti e a sikeres harmincas nōk kálváriáját. Tegyük fel hallgatja a beszélgetést. Mit gondolhat, ha egyáltalán gondol valamit? Értetlenkedik? Együttérez? Vagy emlékeiben kutat régi önmaga után? Talán neki is volt az életében egy Suzan amikor fiatalabb volt. Szerette is, csodálta is, mégis elhagyta mert akkoriban még nem tudta mit akar, önmagától, a világtól, egy nōtōl... A nõtōl. Keserédes emlékek, el is hessegeti ōket gyorsan.) Már rég nem hallom Suzant..felélénkülök egészen. Az a férfi a bár túloldalán mintha töltene a jelenlétével. Már csak rá figyelek.

2013. november 4., hétfő

Melroseplace 1. rész

Ülök egy bár pultjánál, nem ilyen divatos romkocsmás belvárosi helyen, hanem valahol, ahol még sosem jártam ezelőtt. Ide felnőttek járnak. Itt az embereknek stílusuk van, nem divatosak. Az arcukon nyomot hagyott az élet, karakterük éle metszi a bár fülledt levegőjét. Bámulom a bárpultot amíg megkapom a whiskeymet. (Azt rendelek, Glennfidichet, meg hozzá trüffelt. Szeretem a trüffelt whiskeyvel.) A pultos szenvtelen arccal teszi elém a poharam, nem néz rám. Mielőtt belekortyolok az italomba, odafordul hozzám egy magas, 35 körüli elegáns nő. Zöld szemek, hullámos, vörös haj, karakteres arc. Talán üzleti úton van itt, és unta a szállodáját, talán ezért van az, hogy ő is éppen ebben a bárban támasztja a pultot (vagy valami egészen más a története. Végülis édesmindegy.) Cheers - mondja és valami cukrozott szélű, széles szájú pohárból hörpint egyet. Cheers- mondom neki és belekostolok az italomba. Trüffelt is kapok, megkínálom vele Susant. Így hívják. Beszélgetünk egy kicsit, de tényleg csak kicsit, mert nincs kedvem hozzá. Kicst mosolygok is (udvariasségból, de nehezemre esik, de nem Susie miatt, nincs vele baj, sőt, első ránézésre szimpatikus. Egy másik alkalommal, amikor szenvedéllyel érdekel minden és mindenki, valószínűleg boldognak érezném  magam, hogy micsoda érdekes kellemes találkozás!... De most üres vagyok, és egyszerre tele, zsúfolásig telt a fejem a világgal. Az egész világgal, beleértve azokat a dolgokat és embereket is, akiket szeretek és akiket és amiket nem szeretek. Mindennel. Csak arra vágytam, hogy ne a lakásomban legyek, hanem emberek között, mégis egyedül, és, hogy vegyek végre egy nagy levegőt így péntek éjjel.) Susan nem üzleti úton van, itt él és dolgozik. Egy nagy nemzetközi céget vezet. Férj, gyerekek, család? Negatív. Cserébe van karrier, meg pénz is. Boldog vagy e Susie? Naná! Very! ( Mindenre van ideológia.) Mielőtt jelnek vettem volna ezt a találkozást, miszerint én is hasonló életúttal kárhozom el (ha a dolgaimat így csinálom tovább), a pult másik oldalán leült egy férfi. Nem hallottam többé Susan szavait. Semmi másra nem tudtam figyelni. Azt éreztem, hogy ismerem ezt az embert ott. Sötét, sűrű, göndör haj, fészekszerűen a fején, szürkés fénnyel a sok ősz hajszáltól. Közel ülő, kék szemek, sasorr, előreugró áll. De ki ő?

2013. október 29., kedd

Biciklizésről


I bike Budapest - 2013 from Cyclechic hu on Vimeo.

Áron, a Cycle Chic szíve, motorja szólt nekem aznap és én odatekertem azon az estén az autómentes napon az Erzsébet térre és belemondtam a kamerába a válaszokat a kérdésekre, hogy miért bringázzunk a városban. Aznap napsütéses őszi idő volt, Budán voltam egész nap aTáncmaratonon, ahol találkoztam Góbi Ritával és ma este meg is nézem végre egy előadását.
Így érnek ma össze a szálak. Meg a vélemények.

2013. október 10., csütörtök

honnan tudod?

Honnan tudod, hogy mi igaz? Onnan, hogy ez van. És honnan tudod, hogy nem máshogy kellene inkább lennie? Onnan, hogy ez van. Honnan tudod, hogy ez így van rendjén? Onnan, hogy ez van.

2013. október 1., kedd

Terápia



A pszichoterápiával kapcsolatban az a véleményem most kicsit több, mint fél év után, hogy
1. miért nem mentem el 2008-ban amikor először megfogtam a talajt
2. nagyon durva érzés (ezt illusztrálom Sena dalával.)

2013. szeptember 30., hétfő

Kezdjetek el élni



Az van, hogy nem lehet máshogyan. Az életet csak úgy lehet, hogy éled. Hibásan, dühösen, büdösen, fáradtan, vidáman, érthetetlenül vagy ahogy megy. Mindegy. Csak legyen olyan, amilyen. Tiszta szívből, teli torokból.

Lehet próbálkozni, beszuszakolni az agyunk laboratóriumának kémcsöveibe a túlfűtött szív kipárolgását, tárolgatni óvatosan, elzárni páncélszekrénybe egy darabunkat gondosan becsomagolni, magunkkal együtt... de mi van, ha egyszer megtalálja valaki és ügyetlenségében leejti az egyiket? Hova rejted aztán azt a sokmindent, ami te voltál, ami te lettél volna, ha magadat éled addig is amíg elszaladt az élet míg a halált félted?
Akkor darabjaidra törsz te is. És menekülni próbálsz, újabb páncélszekrénybe zárod a páncélszekrényed és lehet, hogy sosem jutsz ki a nehéz ajtókkal bezárt, biztonságosnak tűnő, szürke falú magánvalóságodból.

Hát a szívnek a hője jöjjön onnan kifele szellőzzön a világba bele, marjon, csípjen, szúrjon ha kell. Ha meg illata van, hadd szagolja, akit illet.

2013. szeptember 19., csütörtök

Attention

“Attention is the rarest and purest form of generosity”. (Simone Weil)

2013. szeptember 16., hétfő

Útravaló - azt mondja

"The best people possess a feeling for beauty, the courage to take risks, the discipline to tell the truth, the capacity for sacrifice. Ironically, their virtues make them vulnerable; they are often wounded, sometimes destroyed." ― Ernest Hemingway"

2013. szeptember 14., szombat

Inter You


Értem...enni azt szeretsz, mert jó. Meg az úgy adja magát. Nagyjából állandó, megbízható örömforrás,  egyféle mankó. Mondjuk kelj fel és járj, de végülis kell a kaja. Meg tényleg, finomakat enni az öröm. Ennyi. Jó étvágyat.
...Na és te tigrislány? Te mit szeretsz? Enni te is, persze. De ahogy elnézegetlek itt a cigivel a szádban ahogy végigterülsz az ágyon, biztosan van ott még más is amit szeretsz...
Olvasni mondjuk...szakirodalmat úgy látom. Mi ez? Vanity Fair? Mi a cikk címe? Tigris nők álarcban vagy nők tigrisálarcban? ...Ok ok nem akartalak felhúzni, persze, hogy egyértelmű. Tigris nő. Most meztelen valójában. Amúgy meg álarcban
...Engedd meg nekem, hogy megjegyezzem, igen csinos vagy így eredetiben. Nem is értem miért hordasz álarcot...Persze, jogos, oké oké...gyakran hallom, hogy bár nagy az állatkert, kevés benne a valódi ragadozó. Hogy sok férfi hord tigris, medve vagy oroszlán álarcot, aztán amikor helyzet van, akkor kiderül, hogy gyáva kiscicák vagy számító kis hiénák valójában...De arra még nem gondoltál, hogy ha rejtegeted az erődet attól nem tűnsz gyengébbnek? Azt hiszem, ha felvállalod az erődet, végre megmutathatod a gyengeségeidet is egy igazi tigrisfiúnak!


2013. szeptember 13., péntek

Amikor

Valaki akiről hitted, hogy fontos volt neked és akiről hitted, hogy fontos voltál neki, eltolja a bringáját előtted köszönés nélkül, akkor megérted, hogy sosem volt több, mint képzeleted szüleménye. És akkor örülsz annak, hogy van saját valóságod igaz emberekkel. ( és most kezdődik a bodyART órám és nem adok több gondolatot ennek az amúgy nagyon rossz pillanatnak.. )

2013. szeptember 3., kedd

As of now

Meditációhoz ajánlom a szavakat, a hangokat itt:

2013. szeptember 1., vasárnap

Headspace

Öt napig voltam távol Budapesttől, reggeli gyakorlással, integrál tai-chival, bodyART-tal Orfűn a tó partján kedves, becsületes, valódi emberek között, a fizikai térben be- és kilélegezve a pillanatot.  Távol került az a sok negatív energia, aminek kitettem magam az elmúlt időkben.

Ez a távolság arra volt jó, hogy megfigyeljem hogyan működik az elmém. Ha nincs a környezetemben negatív hatás, ha befelé figyelek, az elmém megtelik pozitív gondolatokkal és képes vagyok szorongás nélkül, szeretetben, fénnyel a szívemben élni.

Most jó. Érdekes figyelni arra az őrületre, aminek rezdüléseibe ha belekapaszkodik az elmém, hipp hopp újra egy negatív spirálban találja magát.

A meditációt ajánlom mindenkinek, aki hasonlókat érez. Íme egy alkalmazás, ami napi 10 percben segít elsajátítani a meditáció művészetének kezdeti lépéseit. Headspace

2013. augusztus 23., péntek

2013. augusztus 4., vasárnap

Azt mondja

...hogy úgy van összerakva az agyunk, hogy nem tudunk egyszerre félni és énekelni. Szóval ha félsz, énekelj!

2013. augusztus 2., péntek

You think


...that you're complicated, deep mistery to all,
well, it's taken me a while to see, you are not so special
All energy with a lot of words
So paper thin that one real feeling could knock you down....

Not sad because you lost me but because you thought
It was cool to be sad

You think misery will make you
stand apart from the crowd..
Well if you had walked me past today
I wouldn't have picked you out...

2013. július 31., szerda

"A férfiaknak nem kell az a nő, aki 'harcol értük', mert gyengének tartják."


Müller Péter írta heti útravalónak

Sok levelet kapok nőktől: "Harcoltam érte, mindent megtettem, mégis elhagyott!" Ilyenkor megdöbbenek. Ennyire nem tudtok nőül? Ennyire naivak vagytok? Ennyire nem ismeritek a női harcmodort és a férfiakat?

Mi gyengék vagyunk, és az Erőt keressük bennetek. A tartást, a méltóságot, a nehezen megkaphatóságot. Néha szinte az elérhetetlenséget. Azt, hogy ne kelljen felelősséget vállalnunk értetek, sem érzelmileg, sem lelkileg - sehogy. Mert mi menekülünk a felelősségtől, s ha valaki a nyakunkba zuhan, annak finoman (vagy durván) lefejtjük a karjait magunkról, kibújunk az öleléséből - és kereket oldunk.

Ellentétben a közfelfogással és az évezredes hazugsággal, mi a "gyengébb nemben" nem a gyengeséget keressük, hanem az erőt. Szeretünk uralkodni a nőkön. Jólesik, ha valaki szolgál minket és odaadó - de ha túlságosan is az, menekülünk tőle.
Mi ahhoz vonzódunk, akit nem tudunk legyőzni, aki erősebb, mint mi. Akitől függünk. Akinek ki vagyunk szolgáltatva érzelmileg. Lehet, hogy ez nem normális, hanem egy gyermekkori "anyuka-függőség", de mégis ez a valóság.

Felnőtt férfit nem igen találsz manapság. Az ugyanis nem menekül, nem árul el, nem hagy faképnél, hanem felelősséget vállal érted. Ráülhetsz a tenyerére, és megtart téged. Nem esel le róla. S főleg, nem hagy el. Érzelmi biztonságban csakis egy felnőtt (igaz) férfi oldalán lehetsz, de hol van ma ilyen? No, látod.

Légy erős, öntörvényű és szabad. Ne függj senkitől - tőled függjenek, mert te vagy az erősebb. Ha pedig nem: légy az!


2013. július 30., kedd

A két nem

A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kisértet

A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfoghatod;
a férfié: minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

 A férfi -- akár bölcs, vagy csizmavarga
-- a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
címkék közt jár, mint egy patikában.

Hiába száll be földet és eget,
mindég a semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él s csak akkor él
-- vagy tán csak élni látszik
-- ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, eleven,
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő, oly férfit vár,
kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedőn fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan címkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.

Weöres Sándor

(Versek még hangjegyekkel )

2013. július 24., szerda

Elbocsátó, szép üzenet



"Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak."

Ady Endre



2013. július 8., hétfő

Sebezhetőség


A sebezhetőség nem jó vagy rossz dolog, se nem valami sötét érzelem, se nem feltétlenül könnyed vagy pozitív élmény. A sebezhetőség megtalálható minden érzelem és érzés mélyén, mert érezni egyszerűen annyit tesz, mint sebezhetővé válni.

Elzárkózni tulajdon érzelmi életünktől azért, mert  túl nagy a kockázat, hogy sérülhetünk, olyan, mint faképnél hagyni azt, ami célt és értelmet ad az életünknek.

A sebezhetőség nem más, mint bizonytalanság, kockázat és érzelmi kiszolgáltatottság.

Felkelni nap mint nap úgy, hogy szeretünk valakit, aki nem is biztos, hogy viszontszeret, akinek nem tudjuk garantálni a biztonságát, aki megmaradhat az életünkben, de el is hagyhat minket egy figyelmeztető szó nélkül, aki vagy hű lesz halála napjáig, vagy elárul minket holnap – na, ez a sebezhetőség. És ha szeretünk valakit, akkor bizony érzelmileg kiszolgáltatottak leszünk. Igen, ez ijesztő, és igen, ez azt jelenti, hogy tárt karokkal várjuk, hogy akár bántsanak minket – de őszintén, el tudunk képzelni olyan életet, amiben nem adunk és nem kapunk szeretetet?



A gyávaságról

"A gyávaság a legrútabb bűn."
                                                       (Mester és Margaréta)

2013. július 6., szombat

2013. június 30., vasárnap

Azt mondja

szigorú vagyok - sajnos. Én meg azt mondom igen. Szigorú. De ez nem baj. Örültem:)

2013. június 25., kedd

Eszembe jut egy érzés, gyorsan kihányom magamból

http://hifructose.com/2013/06/12/preview-deedee-cheriels-episodes-in-the-abundant-oasis/

...hogy talán ha állatok lennénk nem lennénk annyira hülyék, hogy a szívünk helyett a fejünkre hallgassunk. DE emberek vagyunk, úgyhogy nincs mit tenni, mint elfogadni,...blablabla...szóval nincs mit tenni. 
Egyszerűen csak nincs mit tenni.

2013. június 4., kedd

Élvezd

Szeretni szexi

Ma a facebookon szembejött velem ennek a csajnak az írása. http://www.oravecznora.com/ Nem tudom, hogy ki ő, de marhára tetszik. Kicsit vulgárisan fogalmazza meg azt, amiről a Kati (legyen ez az én titkom ki ő) beszél nekem amikor elmeséli, hogy mind fénylények vagyunk és semmi más dolgunk, mint szeretni. Elsősorban magunkat, illetve beengedni a feltétel nélküli szeretetet és ezt pörgetni forgatni, ezzel járni kelni és tölteni és töltődni. Aki pedig erre bezárja magát, hát annak íme a feladat: ÉBRESZTŐ!!!

Szóval Nóra sorai itt: Elegem van. Rohadtul unom, hogy az emberek rettegnek kimondani az érzéseiket, nem mernek őszinték lenni. Könyörgöm, mi az Istent vártok valakitől, aki nem az igazságra kíváncsi? Aki elől rejtegetned kell magad? Ez nem élet. Ez kurvára nem az. Mit akarsz te valakitől, aki a szeretet láttán elrohan? Szükséged van rá egyáltalán? Rohadtul nem. Merjetek szeretni és kimutatni az érzéseiteket. Lehet, hogy az Élet leszűkíti a szívkörödet, de tudod mit? Maradjon csak az, aki örül, hogy vagy neki. Hogy szereted, hogy ki mered mutatni azt, amit érzel. Az összes többi csak fárasztó játszma, szükségtelen és életet romboló. Ne tiltsd meg a szívednek, hogy szeressen. Szeretni szexi. Szeretni menő. Félni meg felesleges. Igen, lehet, hogy nemet kapsz. Lehet, hogy fájni fog. Na és? Még mindig jobb, mint egy életen át hazugságban élni.

2013. május 21., kedd

MI

".... másik útja, ami sokkal nehezebb, hogy hogy lehet eggyé válni, úgy eggyé válni, hogy mondjuk én és a másik találjunk egy „mi”-t. Mi. Én, te. Mi. És ez a „mi” legyen olyan nagy, hogy én és te részt tudjunk venni ebben a nagy „mi”-ben. Én most nem arról beszélek, hogy én foglak kontrollálni téged vagy te fogsz kontrollálni engem, hanem azt mondom, hogy adjuk mind a ketten át magunkat valaminek, ami nagyobb, mint én vagyok és te vagy, és remélhetőleg a „mi”, az fontosabb és nagyobb, mint én és te vagyok. Na, ez sem egy könnyű történet. Tudjátok éppen, hogy pontosan miről beszélek? Hogy ha én vagyok itt egy, és a „mi” az itt van, mert fölmutatok, mert tulajdonképpen egy sprituális, egy szellemi dolog a „mi”. Mert én materiális vagyok, te is materiális vagy, de a „mi”, az immateriális, az tulajdonképpen egy szellemi dolog, egy lelki dolog. Isteni dolog. Például én - olyan nincs, hogy beadnám a derekam neked, azt se akarnám, hogy te beadd a derekad nekem. De az nagyon édes, ha mind a ketten beadjuk a derekunkat a „mi”-nek. Az egész más. Ha mondjuk én szellemileg vagy lelkileg süket vagyok, és nem hallom, hogy a „mi” mit akar, és mondjuk te összeköttetésben vagy a „mi”-vel, és te leszel akkor a „mi”-nek a papja, vagy papnője. És akkor te azt mondod: „Süket vagy? Nem hallod, hogy a „mi” mit akar? Én megmondom neked, hogy a „mi” mit akar.” – Akkor nagy bajban lennék, mert miért hinném el neki, hogy ő összeköttetésben van a „mi”-vel, és én nem? Tehát, hogy ha nem egyezünk meg abban, hogy a „mi” mit akar, akkor nagy bajban vagyunk. Mert akkor vagy én, vagy ő - süket."


(Feldmár András)

2013. március 15., péntek

Művészfilmek

Tegnap amellett, hogy megnéztem a NO című filmet és nagyon tetszett (a Magyarhangya szervezésének köszönet ezúton is!) ...



, kincsesbányát találtam. Válogatott filmes toplista a művészfilmek szerelmeseinek Boogieman-nek köszönet!

http://boogiemansalltimeclassix.com/ 

2013. március 7., csütörtök

10 perc meditáció

Nem tudom jobban elmondani, mint Andy Puddicombe a TED-en, amit gondolok arról, hogyan van az, hogy magunknak teremtünk békét és magunk oldhatjuk fel a feszültséget is odabent. Egy rövid, de annál velősebb beszéd egy buddhista szerzetestől arról, mit tehetünk a belső békéért illetve a nyugtalanító gondolatok elhatalmasodása ellen.


2013. március 4., hétfő

Allyouneedislove


All you need is love. Szépek ezek a hangzatos mondatok, és tele van velük a világ. És amennyire igazak, annyira félrevezetőek is egyben....mert szeretni nagyon egyszerű és nagyon nehéz egyszerre.

A kérdés valójában annyi, képes vagy e elengedni azt a sok prekoncepciót, ami a fejedben van? Ki mered e nyitni a szívedet, érezni magad és elfogadni a szeretetet amit kapsz olyannak amilyen? Tökéletlennek. Vagy ami ennél is fontosabb, képes vagy e elfogadni a szíved döntését, szeretni, ahogyan a szíved diktálja, annak ellenére, hogy a szeretett ember nem is hasonlít a nagy Ő fejedben kialakított képéhez?

Ha sikerül az elengedés, hipp hopp ott terem a szeretet/szerelem élménye az életedben. És milyen jó is az, hiszen all you need is love...





2013. február 27., szerda

Tegyük fel...



Sokan mesélik, hogy a Földnek van egy belső Napja is, ami belülről ragyogja be és tölti fel energiával bolygónkat. Azt pedig mindannyian tudjuk, hogy a Nap fénye beragyogja fentről a Földet.

A nap tehát megállíthatatlanul ontja fényét. Fent és lent egyaránt. Akkor is, ha ezt éppen nem látjuk, mert valami a mi nézőpontunkból a fény útját állja. Elmondhatjuk tehát, hogy a fény létezése állandó, független az észleléstől.

Azt mondják, a boldogság döntés kérdése, és azt is, hogy tanulható.

Tegyük fel, hogy a boldogság olyan, mint a Nap fénye. Tehát van, létezik, állandóan jelen van, csak nem mindig észleljük.

Ezek szerint ha a fény és a boldogság azonos természetűek, és a fény állandó, akkor a boldogság is állandó.

A boldogságot keresni olyan, mintha a fényt keresnénk. A fényt pedig nem kell keresni, az mindig jelen van. Ahogyan a boldogság is.

A fényt tehát nem keresni kell, hanem észrevenni, vagy - ha nem tehetünk mást - kivárni türelemmel, amíg megmutatja magát. Ahogyan - ezek szerint - a boldogságot is.

A fény útjába álló akadályokkal tehetünk kedvünkre bármit. (Ahogyan a boldogság útjában álló akadályokkal is.)
Ha azért nem látjuk a fényt, mert csukva van a szemünk, kinyithatjuk!
Ha azért nem, mert lógatjuk az orrunkat, felemelhetjük a tekintetünket.
Ha pl. felhős az ég, és nem akarunk utazni (vagy nem tudunk), reményteli várakozásba kezdhetünk tudva, hogy egyszer csak kisüt a nap.
Ha az utca árnyékos oldalán sétálunk, könnyen átmehetünk a napos oldalra...és így tovább.

Az az érzésem, hogy a boldogság "megtalálása" sem lehet ennél sokkal bonyolultabb művelet, ha felismerjük, hogy az mindig jelen van, csak észre kell venni, hogy mi áll az útjába. Az a trükkje, hogy ha felismertük, akkor innentől nem az akadályt kell nézegetni, hanem ki kell nyitni a szemünket arra, ami mögötte van. A fényre, a napos oldalra. És akkor az akadály hipp hopp eltűnik, mintha soha ott sem lett volna.

Ha pedig az akadályt mégsem tudjuk azonnal elgördíteni az utunkból, még mindig ott a lehetőség, hogy türelemmel várjunk, amíg új helyzet adódik- tudva, hogy ott van az a boldogság most is valahol...Fontos, hogy az akadályról várakozás közben is mindenképpen vegyük le a tekintetünket!

Tegyük fel, hogy ez így van. Ez esetben sok boldogságot kívánok mindenkinek! Kezdjetek el élni...

2013. február 3., vasárnap

2013. január 14., hétfő

Most

Béke van. Csend van. Boldogság van. Tél van. Hó van. Szeretet van. Szerelem van. Imádkozom, hogy képes legyek élvezni ezt, lebegni a bizonytalanság bizonyosságában, elfogadni súlytalanságom súlyát.
Published with Blogger-droid v1.6.8

2013. január 5., szombat

Màr megint

"...itt van a szerelem, màr megint izzad a tenyerem..."