2013. szeptember 30., hétfő

Kezdjetek el élni



Az van, hogy nem lehet máshogyan. Az életet csak úgy lehet, hogy éled. Hibásan, dühösen, büdösen, fáradtan, vidáman, érthetetlenül vagy ahogy megy. Mindegy. Csak legyen olyan, amilyen. Tiszta szívből, teli torokból.

Lehet próbálkozni, beszuszakolni az agyunk laboratóriumának kémcsöveibe a túlfűtött szív kipárolgását, tárolgatni óvatosan, elzárni páncélszekrénybe egy darabunkat gondosan becsomagolni, magunkkal együtt... de mi van, ha egyszer megtalálja valaki és ügyetlenségében leejti az egyiket? Hova rejted aztán azt a sokmindent, ami te voltál, ami te lettél volna, ha magadat éled addig is amíg elszaladt az élet míg a halált félted?
Akkor darabjaidra törsz te is. És menekülni próbálsz, újabb páncélszekrénybe zárod a páncélszekrényed és lehet, hogy sosem jutsz ki a nehéz ajtókkal bezárt, biztonságosnak tűnő, szürke falú magánvalóságodból.

Hát a szívnek a hője jöjjön onnan kifele szellőzzön a világba bele, marjon, csípjen, szúrjon ha kell. Ha meg illata van, hadd szagolja, akit illet.

2 megjegyzés:

croque monsieur írta...

https://www.facebook.com/photo.php?v=4282369690399

Ago írta...

(y)