2013. november 5., kedd

Melrosplace 2. rész

Susan elmesélte mennyire üres az élete amióta elhagyta a férfi akit szeretett. Nem boldogítja a karrierje vagy a szabadsága, az sem teszi boldoggá, hogy a fizetésébōl azt csinál, azt vesz amit akar, és oda megy ahova csak kedve tartja.  Nem is értem miért hagyták el ezt a csodálatos, sziporkázóan okos és kellemes nôt... De még mielõtt jobban belegondolnék a szavaiba, érzem, hogy a férfi a pult túloldalán jelen van. Érzem a figyelmét, bár tekintetét a poharán tartja, tudom, hogy velünk van..Talán a beszélgetésünket is hallja. (Ezen eltünödök egy pillanatra, hogy hallja e, hogy belegondol e, hogy érti e a sikeres harmincas nōk kálváriáját. Tegyük fel hallgatja a beszélgetést. Mit gondolhat, ha egyáltalán gondol valamit? Értetlenkedik? Együttérez? Vagy emlékeiben kutat régi önmaga után? Talán neki is volt az életében egy Suzan amikor fiatalabb volt. Szerette is, csodálta is, mégis elhagyta mert akkoriban még nem tudta mit akar, önmagától, a világtól, egy nōtōl... A nõtōl. Keserédes emlékek, el is hessegeti ōket gyorsan.) Már rég nem hallom Suzant..felélénkülök egészen. Az a férfi a bár túloldalán mintha töltene a jelenlétével. Már csak rá figyelek.

1 megjegyzés:

Ago írta...

Már vártam az első részt. Érdekelne mi lett... Az elkárhozáshoz: éppen egy ilyen találkozásom volt, ismerkedésem/barátkozásom van... Nem tudom mi volt, mi lesz, de érdekel a másik, nagyon, vonzódom, nagyon, de a karriert minden másért feláldozni... nehéz utána kilépni belőle. Nem biztos, hogy jó belelépni. Persze, ha együtt ki lehet jönni ebből az jó lehet. Ezért is vagyok kíváncsi a történetre...