2013. december 7., szombat

Melroseplace 3

Tetszik ez a férfi. Talán bele tudnék szeretni. Talán jót beszélgetnénk vagy szeretkezhetnénk vadul, ismeretlenül. Talán ő lenne a következő férfi, aki kitölti az életemet. Talán sosem látnám többet vagy talán örökre együtt maradnánk. Esetleg ő lenne a következő, aki összetöri a szívemet vagy akinek összetöröm a szívét... 

Végül belefáradok a saját gondolataimba. Fullasztani kezd ez a klisés helyzet, unom Susan élettörténetét, megfájdul a fejem az édes parfümjétől...Hirtelen felállok, exkuzálom magam, fizetek és kilépek a bárból. Nem nézek vissza többet. 

Csípős az este. Jól esik a hűvös levegő. Szabad vagyok. Nem kell senki és semmi. Nem kellenek a történetek, és nem kell a flört sem. Még nem temettem el szerelmeim emlékét, nincs bennem helye újnak. 

Biciklire pattanok és lassan, tutista módjára, bámészkodva tekerek saját városomban. Élvezem, hogy láthatatlan megfigyelő vagyok a biciklinen akár a moziban az elsötétített nézőtéren.


Nincsenek megjegyzések: