Tér, idő, pillanat
"Hogy leírhassuk és irányíthassuk, mindent egybizonyos távolságra helyeztünk önmagunktól, és ezzel elidegenítettük magunkat a környező világtól és a saját testünktől egyaránt - az ént pedig otthagytuk elárvultan, egy tartalmától megfosztott, kielégítetlen kísértetként, csordultig bűntudattal és szorongással; kapcsolatlanul és magányosan." /Alan Watts/ Tegnap éjjel megnéztem a Vicky Cristina Barcelona-t. Mindenki valamilyen.. Lehet, hogy őrültek, hogy gyilkolják egymást, de ők ketten nem mulasztották el megélni a pillanataikat és (látszólag) egészen tönkremenni belé. Jó volt látni. Őket is meg a másik két (három) nőcit - ahogyan ugyanaz az valóság szeleteiben új értelmezést nyert. "Szerelmesek voltunk, de nem megy együtt. Valami hiányzik." Woody Allen Vicky Cristina Barcelona . http://vickycristina-movie.com/ Remek szórakozást ígérő örökérvényű kérdések emészthető mélységben/magaslatban. Szép zene, szép képek. Nem elemzek, ajánlok. Engem inspirált.