zuango mesék

Részt vettem egy tréning en, amin arról volt szó, hogy mik is az erősségeink, azok a szerepek a szerepkészletből, amivel gazdálkodunk, és aminek mentén a lehető legjobban tudunk érvényesülni az adott vagy jobb esetben választott közegben. A tréning zárásaképpen kaptunk mindenkitől egy visszajelzést, ezúttal pozitív cimkét, amit a dossziénk hátlapjára ragasztottunk. És akkor két dolog, amit a tréningről elviszek magammal az előttem álló útra ebben az életben: Az egyiket ezzel az idézettel tudnám leginkább summázni: "Igaz leszek, mert vannak, akik bíznak bennem; Tiszta leszek, mert vannak, akik törődnek velem; Erős leszek, mert olyan sok a szenvedés; Merész leszek, mert annak kell lennem; Barátja leszek mindenkinek - ellenségnek, társtalannak; Ajándékozom, s elfeledem az ajándékot; Alázatos leszek, mert ismerem a gyengéimet; Felnézek, és ... nevetek, és szeretek, és magasba emelek." Howard Arnold Walter A másik pedig az a mondat, amit Gyuritól kaptam. Az ő visszajelzése...

Az elmúlt két hétben minden szabad pillanatomat lakberendezési oldalak böngészésével töltöttem. Miután nem sikerült eladni a lakásom (év elején ezt terveztem, de nagy energiát nem fektettem a dologba) végiggondoltam mi is zavar igazán.Az, hogy itthon nem vagyok otthon. Ezen változtatni kell, változtatni fogok. Méghozzá most. Mert mire is vártam eddig?! Miss Smith kedves barátom volt annyira jó és rajzolt nekem egy csodás tervet és most mesteremberek nézik a lakásomat, gondolkodnak és mondanak nagy számokat:) Gabi (aka Miss Smith) igazán jó belsőépítész. Mitől jó egy belsőépítész? Amellett, hogy kreatív és tapasztalt és alapos, ráadásul még FengShuiban is jártas, van valami, ami nélkülözhetetlen. Az pedig az emberismeret, a megfigyelés és beleélés képessége. Így elkerülhető, hogy egy trendi teret kapj, amiben úgy mászkálsz később, mint egy múzeumban! by MissSmith Mert mitől is lesz csodás egy terv? Mitől lesz egy tér otthonos? Miért jó, ha hozzáértő rajzol neked és mire ér...

... folytatás. Lassan eljutunk addig, hogy már nem a csajokról beszélünk, hanem téma lesz a NŐ. És akkor itt át is adnám a szót nevesült Esterházy Pétereknek , miszerint a nő ilyen vagy olyan...na ez nagyon hosszú téma, úgyhogy gyorsan vissza is térek az eredeti témához...Miért ne legyünk szeretők harmincas éveinkben? Árnyalódik a kép. Az életünk irányba áll. Ketyeg a biológiai óránk és vagy a magánnyal vagy a házassággal vagy a gyerekekkel, vagy éppen a karrierünkkel, a lényeg, hogy küzdünk. (Végre!) A szerelem még mindig hot topic, de vagy így vagy úgy eljön a megalkuvás pillanata. Vagy a felnövésé, ha úgy tetszik. Túlvagyunk a (vagy több) nagy szakításon, megéltük, hogy a legszexibb bugyinkban is izgalmasabb a focimeccs nálunk...Törik az ego, lassul az anyagcsere, megjelennek az első ráncok. És ilyenkor végre eljön az ideje annak, hogy a büszke női ego bekerüljön egy kicsit a fiókba és elkezdjük megérteni a világ nálu...

 Miért ne legyünk szeretők huszonévesen? ( folytatás ) A tinikor sokaknál még huszonévesen is tombol és hasonló forgatókönyvek mentén alakulnak a kapcsolatok, mint tizennyolc évesen... Jó esetben azért van fejlődés, több önismeret és némi magabiztosság. A sok magabiztossággal ebben a korban óvatosan kell bánni, mert az ego vezérelte sugárzó gőg vonzó ugyan, de pusztító és nem utolsó sorban önpusztítő tűz. Kihívás a fiatal férfinak a megzabolázhatatlan nő megszerzése ( és itt a szerzés szó használata nem véletlenszerű), akinek mégiscsak érdemes lehet a kegyeire ő, a földi halandó.  Ráadásul az idősebb férfi számára is kihívást jelenthet betörni ezt a nőt, aki tudatában van saját fiatalságának és még hisz benne, hogy megtalálja az Igazit. Mert az Igazi az jár neki. És melyik férfi ne szeretné azt érezni, hogy ő az Igazi? A huszas évei elején járó nő ezért vonzó és veszélyes. Már nem kislány, de még nem játszik igazán komoly tétekkel, nem törték még l...

 Miért ne legyünk szeretők? című írásom mintegy 15, nőként megélt év (és akkor itt Lovasit idézném helyenként visszatekintve persze "én már nőnek azt nem mondanám") tanulságaiból táplálkozik. Igen, jogosan kérdezitek honnan tudom milyen szeretőnek lenni? Tán csak nem voltam magam is AZ? De. Előfordult. És nem tartom kizártnak, hogy így vagy úgy a jövőben is a szeretői státusz közelébe kerülhetek. Annak ellenére, hogy az írás címe "miért ne legyünk szeretők?" Miért ne legyünk szeretők tiniként? Nem célom morális példabeszédbe kezdeni. Saját élményem szerint azt gondolom, hogy szeretőnek lenni tizenévesen, az nem biztos, hogy nagy baj. Persze alkati kérdés ki hogyan éli meg, mennyire égeti meg magát benne, vagy éppen talál magára, ismeri meg saját határait. Én a magam részéről tizenévesen intenzíven ismerkedni kezdtem a nővel, aki bennem élt, és végre melleket meg vonzó külsőt kapott. Ez a nő bizonytalan volt magában és öntudatlanul kereste a vissz...

A Táskarádió Eszpresszóban az Egyetem téren forog a diszkógömb a retrolámpabúrák erdejében és a gyerekkori emlékek giccsparádéjában már már otthon érzed magad, indulhat a csevely...aztán valahogy a második sör elejére elindul már a beszélgetésnek az a típusa, amelyiknek a végére megokosodva ülsz és érzed, hogy na most ezt végre jól megfejtettük! Hurrá!!! Ez volt most terítéken többek között, íme. Hogy ugyanis hajlamos vagyok úthengerré változni. Azaz megrendezni a magam, majd a körülöttem élők életét és anélkül, hogy felkérnének erre, tökéletesíteni a darabot. Namármost ilyen vagyok, kéremszépen... Tudom magamról, ismerem az úthengert, a hajcsárt, aki egyszer csak bekattan és követeli amit elképzelt. Egyre többet akar egyre jobban és mielőbb. És amikor elindul az úthenger akkor én már nem is bírom magamtól leállítani. Átveszi a robotpilóta az irányítást, aki tud meneküljön!... Vagyis nem is kell menekülni!!! A Táskarádió Espresszóban ücsörögve a sörünk mellett erre jutottunk. Hogy...

"A modern, jómódban élő ember nem érzi, hogy mikor éhes, mikor jóllakott. Evési szokásait nem testi szükségletei határozzák meg, hanem lelki és szociális tényezők, feszültségek, rossz szokások, ősi késztetések." Javaslatom diéta helyett: Önismeret. Tudatosság. Fegyelem és gyakorlás.