zuango mesék

1. Jogod van ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak veled 2. Jogod van ahhoz, hogy kifejezd saját érzéseidet és véleményedet 3. Jogod van ahhoz, hogy meghallgassanak és komolyan vegyenek 4. Jogod van ahhoz, hogy megállapítsd, mi fontos neked és mi nem 5. Jogod van ahhoz, hogy nemet mondj anélkül, hogy bűntudatot éreznél 6. Jogod van ahhoz, hogy kérd, amire szükséged van 7. Jogod van ahhoz, hogy megkapd, amiért fizettél 8. Jogod van ahhoz, hogy információt kérj szakemberektől, beleértve az orvosokat is 9. Jogod van ahhoz, hogy hibát kövess el, és vállald a következményeket 10. Jogod van ahhoz, hogy ne képviseld az érdekeidet 11. Jogod van ahhoz, hogy megváltoztasd a véleményedet 12. Jogod van ahhoz, hogy megbetegedj 13. Jogod van ahhoz, hogy azt mondd: nem tudom

Azt gondoltam, ha tisztában vagyok egy helyzet lehetséges okaival és következményeivel, az egyenlő azzal, hogy képes vagyok kezelni azt. Azt jelenti, hogy vállalhatom, megtehetem, hogy beleengedem magam még ha veszélyes is, mert a következményekkel majd a józan tudatom segítségével könnyen megbirkózom. Azt gondoltam ezt jelenti erősnek lenni. Hibáztam, amikor ezt GONDOLTAM. És nem arra figyeltem, amit érzek... Ha aszerint élek, amit érzek, ha tiszteletben tartom, amit a szívem üzen az agyamnak és nem hagyom, hogy az agyam győzködje a szívemet, látszólagos gyengeségemben nagyobb erő rejlik, mint hittem. Amit erőnek gondoltam, valójában gyengít. Amiről azt hittem, gyengeség, valójában erősít.

Ez így nem jó! Tarthatatlanná vált a szerep, amit magamra osztottam ismét... megint elvállaltam a bohóc szerepét (aki ugye - nem véletlenül - belül mindig szomorú) és megint magamra húztam a terítőt. Borítanám az egész asztalt, menkülnék, ahogy mindig. Legutóbb ilyenkor elhagytam az országot... Nem sokkal lettem sem bölcsebb, sem okosabb. Annyival  beljebb vagyok, hogy látom, hogy ezt csinálom, és azt is kapisgálom, hogy miért csinálom. (I'm at Chapter 3 ) Egyre távolodik a szerep, amit kényszeresen játszok. Már már erőmön felüli teljesítményt kíván, hogy megfeleljek annak az elképzelt Emesének, aki mindenkinek és mindennek meg tud felelni. Aki makulátlan, aki mindent kibír, aki egyedül is boldogul, de leginkább annak az Emesének, aki biztonságban érzi magát, amíg az agyába kapaszkodik...(nevetséges, igaz?!) De ami igazán döbbenetes, sőt, szomorú, hogy ehhez legtöbbször valami mártír szerepet osztok magamra. (Pl. bohócot, reménytelen szer...

Egy szombat délután a szabadságról filozofáltam Andros barátommal Limassolban a tengerparton a kávézója műanyagszékein hűsölve. Mindketten meg voltunk győződve róla, hogy szabadok vagyunk. Én azért, mert úgy döntöttem elutazom és egy ideig - saját döntésem és saját erőmből - másik életet élek és ezt a "ciprusi másik életemet" sikerült is kellemesen töltenem javarészt sportolással, napozással és a tengerben lubickolással. Andros pedig, mert soha egy pillanatig sem dolgozott alkalmazottként életében, mert öntörvényű volt, vállaltan, mert mindig kimondta amit gondolt, mert a kávézójából elhajtotta azokat a fiatalokat, akik a Ciprust szennyező (tényleg igaziból!), tradíció-tagadó, pénzközpontú világot élték. Mert két kezével bármit megcsinált. Halászott, főzött, házat épített. Közel 2 méterével, 40 évével és karizmatikus megjelenésével -számomra legalábbis- tényleg a szabad, öntörvényű, erős férfi archetipusa volt. Amikor mi ketten, a két konok és öntörvényű kocsmafi...

"Megszülettem. Éltem. Halok. Egy perc, és már itt se' vagyok."                            /Zalán György/

                                                                     http://www.manufaktor.hu/

                                                                                        Photo by Peter Visontay Ma reggel azt terveztem, hogy villamosra szállok, nem busszal jövök fel a hegyre - ahogyan szoktam -  a hatalmas hóesésre tekintettel. Ez volt a logikus választás, hiszen a villamos felér hatalmas hóban is, amikor a buszok felmondják a szolgálatot. A tervem ez volt, de a vágyam egészen más...Kisétálva a 4es6oshoz folyton az járt a fejemben milyen jó lenne most a hóban hancúrozni, hógolyózni munka helyett. Olyan ritka szép pillanatok ez...

Vannak napok, amikor felébredek és hirtelen nem jut eszembe semmi, ami aznapra értelmet ad az életemnek. Akkor elkezdek kétségbeesetten kutatni a fejemben valami ötlet után. Hátha eszembe jut AZ a valami, amit csinálnom kell ahhoz, hogy jól legyek...aztán eszembe jut, hogy jesszus, mit szorongok ezen és sietve emlékeztetem magam arra, amit már megtanultam. Hogy nem kell nagy dolgokra gondolnom. Csak meg kell mozdulnom és megtennem az első lépést. És szerencsére ott van mindig az a bizonyos első dolog, amit gondolkodás nélkül csinálhatok és emlékezetből tudom, hogy azután minden rendben lesz. Csak fel kell szépen kelni. Kimenni wc-re, aztán beállni a zuhany alá, megmosni a fogam miközben zuhog rám a forró víz. Ilyenkor hagyni, hogy elinduljon az agyam kreatívabb fele és a sok gondolat szabadon áramoljon a gőzben. Egy kis énekléssel felébreszteni a hangszálakat, felöltözni (ezt a lépést a fekete szín totális uralma óta nem gondolkodom túl), betenni valami kellemes reggelindít...