Erő
Azt gondoltam, ha tisztában vagyok egy helyzet lehetséges okaival és következményeivel, az egyenlő azzal, hogy képes vagyok kezelni azt. Azt jelenti, hogy vállalhatom, megtehetem, hogy beleengedem magam még ha veszélyes is, mert a következményekkel majd a józan tudatom segítségével könnyen megbirkózom. Azt gondoltam ezt jelenti erősnek lenni. Hibáztam, amikor ezt GONDOLTAM. És nem arra figyeltem, amit érzek... Ha aszerint élek, amit érzek, ha tiszteletben tartom, amit a szívem üzen az agyamnak és nem hagyom, hogy az agyam győzködje a szívemet, látszólagos gyengeségemben nagyobb erő rejlik, mint hittem. Amit erőnek gondoltam, valójában gyengít. Amiről azt hittem, gyengeség, valójában erősít.
Megjegyzések
Nekem ez és az egész AOL session jön be:
http://www.youtube.com/watch?v=j6mFOTjo8W8
a "Te" videódban viszont szépen összevágták a képeket.
Érdekes ez a gondolat az agyról és a szívről. Néha a szívünk mond olyat, amit később maga is megbán. Néha el tudjuk mondani mi miért történik az agyunkkal, de a szívünkkel nem tudjuk elfogadni. És végül, jó esetben előfordulhat, hogy valami zavar a szív tájékán, de elhesegetjük és felfedezünk olyan dolgokat, amiért hálát adunk, hogy az agyunk nem engedte eldobni azt, amibe a szívünk beleremegett. Jó homályosak voltunk mind a ketten :-) de ez így jó. bármire értelmezhető a Te írásod és az enyém is, megtörtént a "praxisomban" munkával és emberrel kapcsolatban is. Néha a szív nem lát tisztán, mert annyit "ütötték", hogy még a monokli mögül egy simogatásra felemelt kezet is ütésre lendítettnek lát és összerezzen. Kell néha az idő...