2010. január 19., kedd

Slaves



Egy szombat délután a szabadságról filozofáltam Andros barátommal Limassolban a tengerparton a kávézója műanyagszékein hűsölve. Mindketten meg voltunk győződve róla, hogy szabadok vagyunk. Én azért, mert úgy döntöttem elutazom és egy ideig - saját döntésem és saját erőmből - másik életet élek és ezt a "ciprusi másik életemet" sikerült is kellemesen töltenem javarészt sportolással, napozással és a tengerben lubickolással.
Andros pedig, mert soha egy pillanatig sem dolgozott alkalmazottként életében, mert öntörvényű volt, vállaltan, mert mindig kimondta amit gondolt, mert a kávézójából elhajtotta azokat a fiatalokat, akik a Ciprust szennyező (tényleg igaziból!), tradíció-tagadó, pénzközpontú világot élték. Mert két kezével bármit megcsinált. Halászott, főzött, házat épített. Közel 2 méterével, 40 évével és karizmatikus megjelenésével -számomra legalábbis- tényleg a szabad, öntörvényű, erős férfi archetipusa volt.
Amikor mi ketten, a két konok és öntörvényű kocsmafilozófus vállonveregettük egymást, hogy igen, éljen a szabadság, vigyorogva ránk nézett Dimitris, Andros bátyja. ( Dimitris amúgy nem sokat beszélt, inkább hallgatott, csak akkor szólt, ha mondanivalója akadt.) Most nézett ránk a büfé pultjából kifelé és ennyit mondott:
"You are all slaves my friends! Slaves of your dreams!"
(Vagyis, hogy dehogy vagyunk mi szabadok..rabszolgák vagyunk mi, álmaink rabszolgái!)

Az utóbbi hetekben gyakran eszembe jut, hogy csak lebegnék, akarttalanul, tervek és álmok nélkül. Szeretnék a vágynélküliségben megnyugodni, elengedni mindent, ami folyamatosan mozgásban tart.

3 megjegyzés:

leon a profi írta...

És megpróbáltad? Bár kicsit romantikusan hangzik. Célok mindig kellenek, például az, hogy ne legyen célod:) Nagyon nehéz kilépni a saját mókuskerékből az tuti. Ebben szerintem csak a meditáció segít.

leon a profi írta...

Legalábbis én abban reménykedem hogy nekem az fog benne. Volt már rá példa...

zuango írta...

hát, nem tudom a meditáció lesz-e. én úgy sejtem, hogy azok a fénylő tekintetű idős emberek, akiknek békésen mosolyog a szemük, nyugodtak, de az arcukon a ráncok mutatják, hogy látták már amit látniuk kellett, ők már talán tudják a titkot:)