2010. január 6., szerda

A tervekről


                                                                                        Photo by Peter Visontay

Ma reggel azt terveztem, hogy villamosra szállok, nem busszal jövök fel a hegyre - ahogyan szoktam -  a hatalmas hóesésre tekintettel. Ez volt a logikus választás, hiszen a villamos felér hatalmas hóban is, amikor a buszok felmondják a szolgálatot.

A tervem ez volt, de a vágyam egészen más...Kisétálva a 4es6oshoz folyton az járt a fejemben milyen jó lenne most a hóban hancúrozni, hógolyózni munka helyett. Olyan ritka szép pillanatok ezek...Imádom a hóesést.

Nade felnőttek vagyunk vagy mi, dolgunk van! Vissza a tervekhez! Irány a cél!...Úgyhogy felszálltam a villamosra.

Aztán jött a tervek helyett az élet:) a Margit hídon átérve bemondta a villamosvezető, hogy áramszünet miatt minimum 25-30 percet állni fogunk. Imádom ezeket a pillanatokat! Kiszálltam vigyorogva a villamosból és sétáltam egy nagyot a Moszkva térig a szakadó hóesésben! Közben hógolyókat gyúrtam, célba vettem mindig a soron következő közlekedési táblát és remekül szórakoztam:)

Jó, hogy a vágyaink erősebbek, mint a terveink. És ha ezt elfogadjuk, akkor az élet szép! Ha mindenáron a terveinkhez ragaszkodunk, akkor az életünk könnyen elszalad mellettünk.Lovasi András szavaival élve:


"...Meg kéne üzenni annak, akit illet,
Ha az élet megy is tovább, vegyen tiszta inget.
Mert igazából vége, csak nem vettük észre,
Mikor és hogy fogyott annyira el szegény,
Hogy most ünneplőt kell húzni, berúg majd sok legény.
A lányok lúdbőröznek, és aggódnak, hogy lomhák,
Hátha elhúzott az élet, míg a hajukat fonták.
A bálra, ahová fehér ruhába bementek rég,
Poharakat fogtak, tréfákon nevettek...."

2 megjegyzés:

Ago írta...

Na, de Mse, hogy-hogy nem bringával? :-)

Ago írta...

Tompika elnézést kér, ha még mindig gipszben van a lábad... nem arra épült a poén.