Ön házas?
Végül aztán úgy tűnik a legjobb, ha szereteten és tiszteleten alapuló közösség jegyében köttetik a házasság.
Nem. A szerelem is kell. Lehet, hogy csak az kell. Na jó,meg talán még néhány dolog. Úgy mint tisztelet és hasonló értékítélet. A tisztelet természetesen kölcsönös.
Ami nem szükséges. A másik fél birtokba vétele. Annak az érzésnek a magunkba oltása, hogy most hogy van házastársam, minden egyszerű és magától értetődő lesz. Na hát az nem lesz. Vagy ha igen, abba bele kell pusztulni.
Aztán meg ez. Hogyan tartható fenn a szerelem. Hát egyszerű ez. 50-50%-on csakis úgy, hogy soha nincs alkalma egyik s másik félnek egymás titkait kifürkészni. Persze nem árt megosztani néhányat az összetartozás jegyében, de azért mégiscsak kell néhány titok.
Vagy barátságból házasodni…
Vagy úgy rendesen szerelemből mindenféle eszes feltételeket figyelembe véve. Mérlegelve kicsit tulajdonképpen mégis teljes tehetetlenségben, tele a szerelemből született kapcsolatok összes rákfenéjével. Úgy, mint féltékenység példának okáért. Meg hogy két ember nem éppen egyidőben óhajtja kivenni kapcsolatmentes szabadnapjait, amiket jobbára a barátokkal töltene inkább csak…
Na meg itt van akkor ez. Ej de jól érzi magát a barátokkal, amikor én itt szopok és nem tudok vele menni. Akkor meg mér hív fel, hogy hahó, képzeld olyan jó nekem…
Na persze utólag már érti az ember, hogy mindenki másképpen gondolja…
És akkor kérdem én hol van a valóság a sorok között? Hol van az, amikor egyenesen választ kapunk. Amikor jó nekünk nagyon bízni és mindent odaadni…
Megjegyzések