zuango mesék

Tegnap munka után spinning, majd szauna. Az öltözőben egy lány, akivel mindent egyszerre csináltunk. Szaunába be, szaunából ki, zuhany, hajszárítás, szekrénykulcs átadás annak, akinek nem jutott, pici futás a villamosra. Végül leszálltunk a Jászain mindketten és egész az Odeonig együtt sétáltunk. Pontosabban külön, mégis egyszerre. ...Címek alapján választok filmeket. Tegnapelőtt este beírtam -hirtelen ötlettől vezérelve- az Odeon keresőjébe az első szót, ami eszembe jutott. Szeretők. Kidobta ezt a filmet: Szomszéd szeretők. Na de vissza a tárgyra...a tegnap estét az Odeonnál hagytam abba. Szóval bementem és kivettem ezt a filmet. A kölcsönzős lány tudta egyből- áh, a Szomszéd Szeretők - és már hozta is. Klasszikus film, kiderült ez is..Trolira fel, irány a Városliget. Otthon csend várt. Hibátlan minden körülmény. Belebújtam a zöld ruhácskámba, egy kis diót készítettem az ágy mellé, bekuporodtam a hatalmas faliszőnyeg tövébe. Eloltottam minden lámpát, a nagy lakásban csend volt, csak a...

Multi Level Marketing online - a blogok és közösségi oldalak idején! Mitől működik? Xpango ! Próbáld ki! A klasszikus MLM a személyes kapcsolathálót használta értékesítés céljából. Igen ám, de ehhez azért venni kellett a bátorságot, hogy felhívd az ismerőseidet sőt legtöbbször rengeteg utánajárás, mászkálás terhe mellett mindezt. Sokan erre személyiségüknél fogva alkalmatlanok, és a telefonszámla meg a ráfordított idő is hátráltató tényező lehet - csak a triviális kérdéseknél maradva. Az online kapcsolati hálók a Facebookkal, a Myspace-szel vagy a WIW-vel (hogy csak néhányat említsünk) mára szépen kiépültek, egyetlen kattintással barátaink, ismerőseink százait tájékoztathatjuk bármiről. Adott hát minden az online MLM működéséhez. Nincs telefonköltség, nem kell házalni, csak regisztrálni és említést tenni a termékről/szolgáltatásról azokon a helyeken a kibertérben, ahol amúgy is megfordulunk. Hogyan űködik az Xpango ? Egyszerűen regisztrálsz, kapsz egy accountot. Innentől minden techno...

Vannak történetek, amiknek nem emlékszünk a kezdetére... Vannak történetek, amik velünk együtt születtek. És vannak ezek a pillanatok, amikor a Kata felteszi ezt a képet és ezt a két sort és zuhogni kezdenek a könnyeim...

Mintaszerűen ismétlődik mindig ugyanaz. Ugyanazok a körök. Lassan már nem is öltenek más arcot, csak úgy csupaszon, élesen előbújik a semmiből a szomor, a fáj, a magány, az űr, a semmi és az övé leszek. És minden ami körülvesz elhalványul, fakó lesz. És előkerült ez a szó újra.. ez a borderline már megint. Először egy filmben, megtalált. És most megint. Nem kell a betegségtudat. Nem kell bélyeg. De beleborsózok ha elolvasom mit jelent a borderline személyiségzavar .

Ezt is Cipruson jegyeztem le. Majd 2 éve. Változott valami? Ezt a kérdést magamnak teszem fel, s emésztgetem. A gondolatokat nyersen, az akkori valójukban ide teszem: Végül aztán úgy tűnik a legjobb, ha szereteten és tiszteleten alapuló közösség jegyében köttetik a házasság. Nem. A szerelem is kell. Lehet, hogy csak az kell. Na jó,meg talán még néhány dolog. Úgy mint tisztelet és hasonló értékítélet. A tisztelet természetesen kölcsönös. Ami nem szükséges. A másik fél birtokba vétele. Annak az érzésnek a magunkba oltása, hogy most hogy van házastársam, minden egyszerű és magától értetődő lesz. Na hát az nem lesz. Vagy ha igen, abba bele kell pusztulni. Aztán meg ez. Hogyan tartható fenn a szerelem. Hát egyszerű ez. 50-50%-on csakis úgy, hogy soha nincs alkalma egyik s másik félnek egymás titkait kifürkészni. Persze nem árt megosztani néhányat az összetartozás jegyében, de azért mégiscsak kell néhány titok. Vagy barátságból házasodni… Vagy úgy rendesen szerelemből ...

Hibázunk. kicsiket, nagyokat. Történések hatalmas halmaza. Sok-sok feldolgozatlanság. Megtörténtek. Tologatjuk, halmozzuk a megoldatlanságot. Egyre ellentmondásosabb, „lazább, szabadabb” szituációkba kerülünk…kerítjük magunkat. Így takargatunk, érzéstelenítünk. Aztán elkopik a takaró, kilyukad, ellopják, vagy csak bökni kezd és lerúgjuk magunkról mielőtt megfulladnánk... És akkor ott állunk csupaszon azzal a sok mindennel, amit takargattunk és nem bírjuk nézni sem. És meztelenek vagyunk. És akkor minden és mindenki csodálkozik és visszajelez. Őrjítően valós és valótlan dolgokat. Szeretetteleneket. És még az is mind belőlünk jön. Mindenkit kizárunk és mindenki kizár. És a legegyszerűbb kapcsolatra is képtelenek vagyunk, holott csak arra van szükségünk. De előbb magunkkal kell rendezni a sorainkat és meghozni a döntéseket, elfogadni a határainkat és azokon belül megtanulni szabadon élni. És rájönni, hogy fontosak a barátok, az emberi kapcsolatok, merthogy végülis csak ...

Kedves Azért jöttem, hogy másképp lássak. Egyszerűségre, tiszta emberi gondolkodást tanulni. Megtanulni újra, hogyan kell kapcsolatot teremteni az emberekkel. Hogyan kell gőg nélkül bízni magamban, függetleníteni magam mindentől és mindenkitől, s közben eggyé válni az engem körülvevő valósággal. Megérkeztem. Elkeseredtem. Továbbmentem, nem találtam a helyem. Most itt vagyok és kialakítom az életem. Ennyire egyszerű. Amennyire lehet elfogadom a jelenlegi életem annak hiányosságaival és a lehetőségeimre koncentrálok. Élvezem az áprilisi napsütést. Azt, hogy mindenféle nyelveken beszélnek az emberek körös körül. Hogy az emberek másképp viszonyulnak. Nincs pozícióm. Itt csak az vagyok, aki vagyok. Ha mosolygok, ha tiszta a lelkem és pozitívak a gondolataim, akkor mosolyognak rám. Akkor kedvességet kapok. Ha nem így teszek, akkor közönyt. Ha furcsa a ruhám az asszonyok hangosan nevetnek. Minden olyan természetes körülöttem. A pillanatban rejlő boldogság lehetősége izg...

Minden értelmes ember életében eljön a pont, amikor a jóléti társadalom létjogosultsága alapjaiban kezd meginogni. Nagyjából akkor, amikor a hirtelen jött, vakító nagy lehetőségek után egyszer csak az értelmetlen semmi jön. Amikor az egyel több akár eggyel kevesebb is lehet. Akkorra már szusz nem a marad, a természet sehol, bent a betonban, kint a zöldből. Marad az üresség a lélek mélyén, helye sajog. Ezt Cipruson írtam 2006 májusában...Hmm, való igaz. És milyen könnyű visszatérni a betonba és milyen nehéz olykor kinézni a semmiből bele a világba. Virágokat szaglászni és hallgatni a csendet mezítláb.

Mi is az az önbecsülés? Az életünk során hozott vélemények, ítéletek közül legfontosabb a saját magunkról alkotott véleményünk. Az önbecsülés önmagunkról alkotott sajátos tapasztalatunk, nem egyszerű érzés, hanem sokkal inkább aktív cselekvés, hajlandóság az élet, a világ, a történések realitásának megtapasztalására. Az önbecsülés az egyén hajlandósága arra, hogy megtapasztalja önmagát, mint az élet alapvető kihívásaival megbirkózni képes, boldogságra méltó lényt. Mindez magába foglalja gondolkodási, tanulási, döntéshozási képességünket, s a felfogást, hogy a siker, a beteljesedés, a boldogság jó és természetes számunkra. Az önbecsülés nem pillanatnyi boldogság, pillanatnyi érzés, ehelyett tudatunk megfelelő működése által az idő folyamán kiépül bennünk, s a valóságon, realitásérzetünkön alapul, szükségünk van rá, mert szükségünk van arra, hogy meg tudjunk bízni önmagunkban. A tudatosság akaratlagos, mi döntjük el, hogy a realitásban akarunk-e élni, tudatosan akarunk-e élni, racionális...

Vágy és végzet Juliet Binoche és Jeremy Irons Damage című filmje. Végzetnek fordították. Pedig egyszerűen annyit jelent balsors. Kár. Rontás. Az apa viszonya a fiú menyasszonyával, aki újraéli fiatalkori tragédiáját, bátyja elvesztését, aminek ő a felelőse. A végzet választható. A személyiség erősíthető, a fegyelem tanulható. Az erő lényege a választás képessége. A döntés képessége. Ehhez le kell lassulni. Tudni kell veszíteni. Ismerni a korlátainkat és tudni, hogy választásainkért milyen árat fizetünk. Talán ennyit jelentenek a korlátok. Megérteni, hogy mit vagyunk képesek mentális egészségünk megőrzése mellett áldozni. Ez a mérték mérhetetlenül egyedi. Nem összemérhető, mindenkinek a sajátja és mindenki maga képes csak megtapasztalni. A mértéket, a korlátokat meg kell tapasztalni, meg kell élni és el kell fogadni. Ego törés. Ego pusztítás. E nélkül nem megy. A vágy a legnagyobb kihívás. Uralkodik rajtunk. Szerelemnek hívjuk, s végzetnek hazudjuk. Szenvedünk tőle és élvezzük, mert átv...

Kineziológus nál jártam. Még kavarog az élmény, megyek újra. Azért egy érdekes momentumot szeretnék itt lejegyezni. Van egy pont, ahol mindenféle félelmek meg szorongások érzékelhetően rossz energiaként keringenek a testben. Akkor a kineziológus arra kér engedd el őket. Én ezen a ponton azt válaszoltam, hogy NEM. Nem ment. Tartogatom, őrzöm, védem ezeket a félelmeket...olyan sokáig gyűjtögettem őket... folyt köv...

Egy prezentáció mellé adta a Portugál kolléga ezeket a "kockákat". Arról beszélt, hogy amikor prezentálunk, amikor megszólítunk valakit, legyen az akár egy "száraz" témájú prezentáció, soha ne felejtsünk adni magunkból. Ne felejtsük el megfűszerezni a mondanivalónkat. Egy üzenet sokféle módon célba érhet, nem csak tárgyilagosan taglalva. A mondadója zárásaképpen egy klippel engedte útjára a hallgatóságot. Zenével és tánccal. Szenvedéllyel. Tangóval. Hatott, legalábbis emlékszem rá:) YO YO MA ; Libertango

A Le Meridien Budapest látta vendégül a cégemet egy 3 napos konferencia erejéig. A hely nem nyűgözött le. Sem a konferenciaterem, sem a felszolgálás, sem az étel, tekintetében. Csupa negatívum - anélkül, hogy kifejteném pontosan mi is volt vele a bajom...jó magyar szokás szerint :) Ám itt volt ez az iciri piciri kis finomság, amitől összességében jó helyként marad meg bennem a La Meridien. Fehér, puha - mint a kávéfilter tasakja olyan anyagú - poháralátétek kedves idézetekkel, mint : "Water is the only drink for a wise man." vagy ez itt a képen. Szentimentális? Nevetséges? Hát, különösen egy érzelmei vezérelte női léleknél az apró dolgok számítanak csak igazán.

Egészen miniként rájövünk, hogy létezünk. Utána észrevesszük, hogy a felnőttek örülnek ha valamit ügyesen csinálunk. Hogy a figyelem középpontjában maradjunk, az előbbi felismerést használni kezdjük. Dicsekszünk, kérkedünk. Az apukánk erejével, az anyukánk szépségével vagy a saját kis életünk vívmányaival. A szülők, a családi barátok továbbra is visszajeleznek, hogy "jaj de szép, jaj de édes, jaj de mókás" és így tovább. Az oviban meg az iskolában is folytatjuk a dicsekvést. Itt aztán elmúlnak a mosolyok, jönnek az osztálytársak irígy megjegyzései, jön a megbélyegzés: "beképzelt vagy"-mondják - legtöbbször a hátunk mögött persze. Hogy ezt a traumát ki hogyan dolgozza fel, hogy a későbbiekben csakazért is henceg, fittyet hány a megbélyegzőkre vagy megpróbálja utolérni magát és óvatosan mesél a sikereiről, vagy egyszerűen elszáll az önbizalma és a valós sikereit is megtartja magának, ez személyiség/család/egyéb körülmények függvénye. És mi van, ha az ember szakmai elő...

Azon tűnődöm miből táplálkozik az ihlet. Honnan tör elő a gondolat. Van ebben valami hullámmozgás. Vannak fázisok, amikor gyűjtögetek, van, amikor mindent egyszerre átengedek magamon, van, amikor megnyílok, és olyan is van, amikor mélyről az az erős érzés kerít hatalmába, hogy el kell mondanom, hogy le kell írnom. Feszült csend van most bennem. Nem álmodom. Változásokkal teli időszak ez. Gyűlik a sok gondolat, egyszerűsödik a képlet súlyosodik a valóság, teret nyer a humornak az a pikáns életszerűsége. Ébrednek az ösztönök, feszülnek a korlátok. Eltűnnek a sokak, elegen vannak a kevesek. Ritka a feltétlen szeretet, ritkák a valós kötések, amiket Isten kötött. Egyre tisztább, hogy nem számít más. Hiányzik a barátom, aki olyan nagyon messziről is velem van, értem és érzem. Várom, hogy lássam a Katát .