Utoléri magát

Egy barátom mesélte régen, hogy a kislányával azt csinálták, hogy minden este, lefekvés előtt átbeszélték az őket ért aznapi élményeket. A kislány így nyugodtan megemészthette a történteket, feltehette a kérdéseit és ezután nyugodt alvás következett, másnap pedig az újabb kalandok.

Szerintem ezt felnőttként is meg kell tenni. Nekem legalábbis minden nap rendet kell tennem magamban, hogy másnap megint legyen helye a rengeteg új élménynek.

Az utóbbi időben a munka és az ambíciómnak köszönhetően a hobbim is a fejemre nőtt, egészen későn kerülök ágyba, és a hülye okostelefonom miatt esténként nem adom meg magamnak azt a néhány perc csendet ami kell, hogy egyenesbe jöjjek magammal, vagy nem veszek a kezembe egy könyvet, aminek a lapjai fölött elmeditálgatva belealszom a kilencedik oldalba, hanem a telefonomat nyomkodom.

És amikor végképp elfáradok, akkor lebetegszem, általában felsőlégúti hurutos valami lesz a baj. Így kényszerítem magam pihenésre. Tomi figyelmeztetett tegnap, hogy vigyázzak, mert a testem erősebb a fejemnél, pedig ennek fordítva kellene lennie. Megálljt kell parancsolni, hogy ne a betegség legyen a megoldás ha nagy a teher, mert ha nem vigyázok, megnézhetem magam...