2009. november 5., csütörtök

Stressz



Mindennek ára van. A szabadságnak (vállalt magány). Az anyagi függetlenségnek (függés a munkától). Az ambícióknak (bizonyítási vágy). Ha magasan a léc, túl magas az ár (stressz).
Találtam egy 3 lépéses módszert stressz kezelésére.

  1. Gondold végig őszintén miért stresszelsz.
  2. Képzeld el mi a legrosszabb, ami történhet.
  3. Fogadd el, hogy ez is megtörténhet. Ha ezt megtetted, javíts a helyzeteden, készíts tervet, haladj lépésről lépésre.

Teszek egy próbát.

1. Azon stresszelek, hogy nem tudok megfelelni a munkahelyemen és a saját magammal szemben támasztott követelményeknek. Nagyon sokat várok el magamtól. Utálok hibázni, de nem vagyok pontos. Olyan légkörben dolgozom, ahol nincs pozitív visszajelzés, kulturálisan a hibákra vannak kihegyezve az emberek. Nem szeretek hibázni az ellenségeim (ez erős szó azért) előtt. Túl büszke vagyok ehhez. A jelenlegi státuszom (semmi extra, de képes vagyok normál életszínvonalon gondoskodni magamról) megtartásához úgy érzem nem követhetek el hibákat, és ez folyamatos teher. Félek elengedni ezt a helyzetet és hátradőlni, mert akkor nagy eséllyel kicsúszhat a talaj (ez a státusz) a lábam alól.

2. A legrosszabb, ami történhet, hogy azt gondolják rólam, hogy kókler vagyok, így akik eddig is fúrtak, most okkal tehetik, kirúgnak. Ami még rosszabb, hogy régóta kacérkodom a gondolattal, hogy egyedül, vállalkozóként menjek tovább, de még nagyobb a félelmem, mi van, ha nem leszek erre képes. Ha kirúgnak, nagy esélyel kikészülnék, mert elhinném magamról, hogy nem vagyok elég jó. Akkor aztán végképp para éenne vállalkozóként folytatni. És a legnyomasztóbb, hogy félek, kiderül, hogy nem is ezt akarom igazából. Félek, hogy mindent elölől kell akkor kezdenem.

3. Jelenleg annyira feszült vagyok, hogy nem tudok tiszta fejjel gondolkodni ahhoz, hogy tervet készíthessek.

4 megjegyzés:

HiZoltan írta...

Ha tudok valamiben... Tod, voltam én is így.

(Ez nem udvariassági!)

Julie írta...

Allj meg egy pillanatra, vegyel nehany mely lelegzetet. Ami ismeretlen es uj az mindig felelmetes, es stresszt okoz azon csak gondolkozni, hogy milyen lehet majd, maganyos, vagy nehez, vagy csak ismeretlen. Ez a 3-lepcsos modszer szerintem jo, de mikor belekezdesz, es rajossz hogy minden lehetseges, es kepes vagy akarmire, es tisztan latod magad elott az utat, mert azt csak akkor lathatjuk ha mar az uton allunk, akkor a stressz atalakul valami massa: valami erove ami huz elore a cel fele, elhatarozas - drive - motivacio, nemtom mi, de mas. Azt hiszem. Nekem most mukodik. Csak lepj ra az utra, es ne felj!

zuango írta...

Köszi Zoli! Köszi Julie!
Igyekszem lejjebbadni az akarásból, ez biztosan segít majd egy kicsit.

Ago írta...

Én vállalkozóként dolgozom már majd 9 éve. Akkor "beleugrottam". A saját tapasztalatom az, hogy minden lehetséges. Nem lesz jobb vagy rosszabb. Lesznek előnyei és hátrányai, de ha már megvan az ismertséged, ismeretséged, pár mozdítható kapcsolat, akkor meg lehet élni és nem kell rosszabb életszínvonalra számítanod. Csak nagyon jól be kell lőnöd, hogy kinek és mit akarsz szolgáltatni. És mindig meg kell húznod a határt, hogy meddig engedsz egy ügyfélnek és hol van az, hogy azt mondod állj, ez nem fog menni, inkább menjünk külön utakon. A normális ügyféllel szépen is el lehet válni, akivel nem azt meg megtartani sem érdemes. Csak ehhez kell egy bizonyos anyagi függetlenség. A leszarási pénz. Ami azt jelenti, hogy mondjuk 6 hónapig el tudsz lenni hasonló életszínvonalon, anélkül, hogy lenne munkád. Ennek a pénznek a birtokában másként tudsz az ügyfél szemébe nézni, tudsz keményebben - de nem erőszakosan - tárgyalni. Ad egy magabiztosságot. Én csak ennyit tudok tanácsolni, kéretlenül. És azt, hogy minden szívást, csapást tekints egy leckének, legyél hálás, hogy megtanulhattad, az igazi kolléga nem csak ígérget, de be is tart. Én hálás vagyok minden csapásért, ami emlékeztet, hogy bízni csak a páromban szabad és a barátaimban.