2009. február 3., kedd

It's raining again

Érdekes tapasztalat, hogy ha nem agyalok, nem nézegetek visszafele, mégis ha előkerül valami a múltból, azért még maradt bennem annyi szomorúság, ami csak úgy játszi könnyedséggel könnyeket csavar ki a szívemből. Ilyenkor azzal vigasztalom magam, hogy talán ez az emberi lét legnagyobb csodája, hogy képesek vagyunk érezni. Jó ez így, jó lesz. Csak hagyom, tisztul, aminek - úgy tűnik - még tisztulni kell Türelem, ugye türelem. Hogy elteljen az idő, ami elég messze visz, oda, ahonnan már szabad visszanézni.

Nincsenek megjegyzések: