Tér, idő, pillanat
"Hogy leírhassuk és irányíthassuk, mindent egybizonyos távolságra helyeztünk önmagunktól, és ezzel elidegenítettük magunkat a környező világtól és a saját testünktől egyaránt - az ént pedig otthagytuk elárvultan, egy tartalmától megfosztott, kielégítetlen kísértetként, csordultig bűntudattal és szorongással; kapcsolatlanul és magányosan."
/Alan Watts/
/Alan Watts/
Tegnap éjjel megnéztem a Vicky Cristina Barcelona-t. Mindenki valamilyen..
Lehet, hogy őrültek, hogy gyilkolják egymást, de ők ketten nem mulasztották el megélni a pillanataikat és (látszólag) egészen tönkremenni belé. Jó volt látni. Őket is meg a másik két (három) nőcit - ahogyan ugyanaz az valóság szeleteiben új értelmezést nyert.
"Szerelmesek voltunk, de nem megy együtt. Valami hiányzik."
Woody Allen Vicky Cristina Barcelona.
http://vickycristina-movie.com/
Remek szórakozást ígérő örökérvényű kérdések emészthető mélységben/magaslatban. Szép zene, szép képek. Nem elemzek, ajánlok. Engem inspirált.
Megjegyzések
Az Alan Watts idezet is nagyon belevag a hangulatomba, nagyon ugy erzem hogy egyre csak tavolodok onmagamtol es egyre kevesbe erzem ugy hogy iranyitani tudnam a sajat eletemet. Vagy lehet hogy az a baj hogy tulzottan probaljuk iranyitani? En inkabb csak hagyni kene hogy menjen ahogy mennie kell?