Köszönöm

Hallgatod a dalt, olvasod az idézetet, nézed a tekintetet, könnyek gördülnek le az arcodon.
Élsz. Szeretsz... Erőtlen minden szó, bár Rád nézhetnék, hogy megköszönjem, hogy vagy.

Ane Brun: To let myself go

"...Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk
Az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk
Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat
Korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy
Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek
Szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz..."