Határok

"- Eljössz?
 - NEM.
 - Miért?
 - Mert nincs kedvem."...

Mennyi dráma bújkál ma ebben a néhány rövid mondatban. És mégis csak azt tudom mondani, hogy nincsen kedvem. Mert ez az igazságom. Sajnálom, ha nehéz ezt most elviselni.

...

A BŰNTUDAT SZÉPSÉGE (Jeff Foster, Nagy Judit fordítása)

„Amikor NEMET mondasz,

amikor határokat húzol,

bűntudatot érezhetsz.

Nagyszerű. Érezd!

És akkor is mondj NEMET.

Akkor is húzz határokat.

És mondd ki a legmélyebb igazságod.

Bűntudatot érezni nem is olyan rossz,

amikor ezt a tapasztalatot

kíváncsi tudatossággal itatod át.

Tartsd meg a "bűntudatot érzőt" a karjaidban.

Adj neki teret.

Lélegezz bele a kényelmetlenségbe.

Engedd, hogy egy kicsit "rosszul" érezze magát.

És akkor is mondd ki az igazságod.

Akkor is mondj NEMET.

Akkor is húzz határokat.

Azért mondasz néha IGENT, hogy elkerüld a bűntudat fájdalmát, ugye?

Figyelmen kívül hagyod a saját határaidat, hogy megúszd a kényelmetlenséget.

De a fájdalom viselhető.

Túlélhető.

A bűntudat időnként felbukkan, mint egy hullám.

És elcsitul. Aztán talán megint jön.

És végül elmegy.

De te ettől függetlenül igaz maradsz önmagadhoz.

Az utadon. Az igazságodban.

A bűntudat, mint édes társ.

A bűntudat, mint törékeny gyermek, aki a szeretetedet kéri.

A bűntudat, mint szövetséges az úton.

Nem irányít téged többé a bűntudat,

amikor végre hajlandó vagy

érezni.”

(Jeff Foster: The Beauty of Guilt)