Értelmiség

Délia írása óta vakarózik bennem ez a szó, hogy értelmiség. Én is bele tartozom, hiszen egy doboznyi papírom gyűlt össze az évek során, mégsem szeretem ezt a megkülönböztetést. 

Értelmiségi. Mert diplomája van? Mi teszi az embert értelmiségivé?

Valamikor kb 5 évvel ezelőtt kezdődött, hogy idealizálni kezdtem azokat az embereket, akiket nem a diplomájukért szeretünk.  ...(Valami elmaradt kamaszlázadás lehetett ez, vagy nem tudom. Mintha azt akartam volna bizonyítani, hogy csak a szív számít és ellenzem az intellektuális fasizmust. Hogy én vagyok az álruhába öltözött Mátyás Király és nem vagyok sznob.)

Aztán arra jutottam, hogy a diploma tényleg nem jelent semmit. Attól, hogy valakinek van, még simán lehet igazi ... (gombafajta). 

És van barátom, aki diploma nélkül, egyszerűen él és közben végtelenségig tudunk beszélgetni arról a tapasztalati tudásról, aminek az illető bizony utána is olvasott.

Konklúzióm, hogy tényleg nem tartom kiváltságosnak a kasztként emlegetett értelmiséget. 

Simán lehet valaki nem értelmiségiként magasabban szinten a szellem és az emberség  tekintetében. 

Amit megfigyeltem, hogy van egy küszöb. Egy léc, ami alatt nekem kapcsolódni kényelmetlenné válik. Ez nem a diploma.

Ez a szellemi igényesség, a kíváncsiság, a nyitottság, a tudás, a tapasztalat vágya. Az emberi minőségek tisztelete, az öröm képessége, az empátia, a figyelem, és az önreflexió.

Arra jutottam, hogy ahol ezek hiányoznak, ott számomra a közös valóságértelmezés is lehetetlenné válik.