2012. november 6., kedd

Mi marad?


Mi marad a nőnek ha összetörik a szívét? Önmaga marad önmagának. Nem tör, nem zúz, nem dühöng. Nem mutatja meg, csendben tűri a fájdalmát, kihúzza magát és kifesti a szemét, hogy úgy tűnjön, az örömtől ragyog, mint azelőtt. És ez így megy még hetekig, hónapokig, van úgy, hogy évekig is...újra meg újra felkel, kihúzza magát, és nem néz vissza....amíg végül fakul a fájdalom, emlék lesz csupán. Megérti, hogy ez is az ő sorsának megismételhetetlen darabja. Aztán ahogy telnek az évek, lassan elfogadja, megérti és megszereti a ezt a sorsot, gondosan őrzi szívén a hegeket, belemosolyog a tükörbe és végigsimítja az apró ráncokat, amiket az élet rajzolt arcára. A nő így lesz erős. Egyre erősebb. Elég erős, hogy nyitott szívvel éljen, jöjjön bármi!

1 megjegyzés:

Ago írta...

halkan megjegyezném, hogy a férfi szívet is össze lehet törni... gyakran a nők teszik meg, mikor otthagyják a férfit, hogy aztán valaki olyannal jöjjenek össze, akinek minden hülyeséget elnéznek, aztán majd a következő normál pasinak panaszkodnak, hogy "jaj, mennyire rosszul esett az, amikor az előző..". Aztán otthagyja a pasit, és úgy viselkedik, amiről panaszkodott... és indul a mókuskerék újra. És a férfi is azt várja már, nyílt szívvel, mint a normális nő, hogy összetalálkozzon azzal, aki megjárta ugyanúgy a szerelem csatamezőit, és a tapasztalatokkal felvértezve már jól tudnak párkapcsolatban, egymást szeretve, szeretetben lenni...