Az emberélet útjának felén...

Igazan élni nehéz. Borzalmasan nehéz. Tisztán, ahogyan a szív diktálja.
Annyira sokat csalok és olyan régóta, hogy néha úgy érzem nem tudok már visszajutni abba a kereszteződésbe, ahol a gyávák útját választottam.

Érdekes, hogy az Isteni színjátékot gimiben próbálják elmagyarázni nekünk....így 32 évesen kezdem csak érteni miről is szólhat ez...(és a különböző fordítások is milyen érdekesen árnyalják a mondanivalót...)

Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém

Ó szörnyű elbeszélni, mi van ottan,
s milyen e sűrü, kúsza vad vadon:
már rágondolva reszketek legottan.

A halál sem sokkal rosszabb, tudom.
De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam,
hallanod kell, mit láttam az úton.

Dante: Isteni színjáték (Babits Mihály fordítása)

Az emberélet útjának felében
magam egy sötét erdőben találtam,
az igaz útról mivelhogy letértem.

Ah, el sem mondhatom, csak holtraváltan,
mi volt e sűrű, ádáz, vad vadonban:
rámjő megint a félsz, mit ott kiálltam.

Halál sincs sokkal szörnyűbb!
Hadd azonban elmondanom a Jót, mit benne leltem
- s még mást előbb, mit szintén láttam ottan.

Dante: Isteni Színjáték (Rónai Mihály András fordítása)