Egy liftben

utaztam ma 7 emeletnyit néhány öltönyös férfival. Volt ott rajtam kívül még két nő. Az öltönyös férfiak vélhetően valamilyen pozícióval bírtak. Például menedzserek, mondjuk középvezetők. Inkább negyvenesek mint harmincasok. Már növesztettek egy kis pocakot, talán feleségük is van már, meg egy gyerekük vagy kettő, akiknek a bébiülése bent figyel a nagy céges autó hátsó ülésén. Humoruknál voltak, valami olyasmi volt a poén, hogy kinek jó az, hogy a hatodikról felhívták a liftet (velünk együtt) a hetedikre, aztán a földszinten kibökték, hogy nekik...feltételezem addigra sikerült végigstírölni rendesen mindhármunkat. Láb, cici, és végül, amikor megérkeztünk a földszintre a seggünk. Amúgy talán még az arcunk is megvolt egy gyors pillantásra menet közben, de ebben nem vagyok biztos... Mereven bámultam magam elé, a perifériás látásom fogta az öltönyöket, a mandzsettákat, a drágább fajtából való ünneplőscipőket. Fülemmel fogtam az olcsó humort, a kilóikról szóló megjegyzéseket meg a hencegést, hogy ők bizony nem ültek évek óta buszon. És közben az jutott eszembe, hogy mit keresek itt ebben a liftben és miért kell nekem ezt a 7 emeletnyi időt közöttük töltenem?!

Megjegyzések

Ago üzenete…
A nők is méregetnek, felmérnek, ha éppen úgy van. Szerintem ez természetes. Vannak persze a díszhímek és - magukat annak gondoló - alfák is, akik inkább béták. Önmagában a nézés nem probléma, ha nem néz, nem ismerkedik senki. Csak tudni kell látni is. Amúgy is a belső kisugárzástól lesz szép egy nő. A többi csak szép szobor. Ott mennek az utcán, de egy szobrász jobbat alkot, mert tartósabb a kő, és abban legalább van valami lélek, a szobrászé, amit beleadott a műbe. Szóval, röviden, nem a nézéssel van baj, hanem azzal, ha húspiacos a nézés.
sztracsek üzenete…
szallj ki es lepcsozz tovabb
konnyeden, szabadon ;)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Contact

i wish

Kakaós reszelt túrós