|
Nagy Sára_Savanyú égszínkék versek (részlet) |
Kisvárosból nagyvárosba vágytam kiskoromtól fogva. Szorított az emelkedettség hiánya. Az élet pillanatainak filmszerű megélését szomjaztam legyen szó az ébredéstől az elalvásig bármiről. Így kötöttem ki Budapesten, utaztam körbe Európát, jártam be Észak-Amerikát. Ezért hagytam el Ciprust, bármennyire szeretem a tengert. Így választottam a belvárost, a biciklit, csekkek helyett az átutalást, TV helyett a kávézókban üldögélést, ház, kutya és gyerekek helyett újabb és újabb kalandokat, amikkel a határaimat a végletekig feszítem. Ezért vagyok képes nap mint nap újra feltenni a legalapvetőbb kérdéseket és figyelni az aktuális nap néha kínzóan ellentmondásos válaszait.
Emiatt nem számít, hogy százforinttal drágább e a kávé, ha úgy érzem ott iszom éppen ahol jónak érzem. És ezért tudok borzasztóan dühös lenni a rossz vendéglátókra, akik elrabolják a pillanataimat azzal, hogy megváratnak, nem figyelnek, igénytelenek. Ma reggel megloptak a
Paniniben a vendéglátóim. Ellopták a békémet, az időmet, a kellemes reggelemet (ezek után persze a pénzemet is, de ez csak előbbiek fényében érdekes). A vendéglátáshoz szív és érzék kell. Nem elég egy szépen berendezett üzlethelyiség.
Published with Blogger-droid v1.6.8
Megjegyzések