2011. február 24., csütörtök

Mesélek Istambulról


Mehmetnél
 Azt kéri meséljek Sztambulról. Írom is neki gyorsan, képekben betűkkel. Ideteszem, mert ez egyszer kiszalad és akkor kész. Nem vagyok sztorizásban jó, örülök, hogy a kérdésével motivált.
"Hát mit meséljek mit meséljek...lássuk csak, Mehmet szőnyegkereskedő. Filozófia és gyógytea a boltjában. Kultúrák különbségéről és az igényekről. Needs and wants. Aztán Hamam, vagyis amikor dagi néni bugyiban csutakol, kb ahogy egyszer gyerekkoromban az apukám nővére csinálta (aki akkoriban árvaházban dolgozott)..Aztán meg az a hang ami jön a mecsetekből, megnyugtatónak találom. És a bazár, meg a sok bazári majom:) Hehe, na jó, szóval ezek termelnek és kereskednek. Mindennel. Értsd mindennel. Ennyi árut nem láttam még egyrakáson. Pl csomagolóanyag boltok kis utcácskája, aztán szövetek utcácskája, aztán szőnyegek, aztán gyógyszerészeti kellékek, aztán esküvői meghívók, szóval tematikusan egyrakáson. És mindenki barát, barát barátja, aki ismer valakit és akkor lesz kedvezményed:) Csak úgy kb lehet tudni, hogy mit kapsz az étteremben miután leadtad a rendelésed, ne várd, hogy a pincér megerősít arról, hogy érti. De kb eltalálja azért. Amikor rendelsz, akkor cselesen hoznak előételt meg mindenfélét és aztán azért is fizetsz. Nagyon drága az alkohol. Meg pecáznak a hídról, alatta ülsz a soron, iszod a Rakit (Yeni Raki szétbrendingelve vele minden) és közben sneci le, hal fel. Néha vödör is. Vízben kosz, felszíne alatt medúzák. Taxis életveszélyesen vezet de megúszod...mondom, a jóisten. Szappan. Oliva. Kendők és a szem a tenger színeiben, hogy óvjon a gonosz tekintetektől. Kevés nő, sok férfi. Kosz. Bűz, gyakran láb vagy molyirtószag. Csatornarendszer hiányosságai. Hát most így elsőre ez hogy tetszik?:) "

Nincsenek megjegyzések: