Istambulba indulás előtt pár órával

Itt van ez a fene vírus a városon, benne van a testemben is, rázza a hideg aztán meg izzad mintha nyár lenne. Nem dönt le csak gyengít, én meg küzdök vele. Én meg az ekinácia meg a cévitamin és a sok sok gyógytea, még a Király utcai gyógyszertárból a tél elejéről. Közben ül a nyakamon egy csomó munka és pörög is az agyam, de az ujjaim végéből nehezebb így kipréselni a betűket a monitorra. Feküdnöm is kéne de arra meg végképp nincsen idő. Aztán meg pakolni is, bele ebbe a lehetetlen kézipoggyász méretbe, ami legalább van. Mindjárt még az is csak előbb írok egy kicsit jó? Körömápolás indulás előtt. Na az már megvan, alap, persze, hogy a kedvenc körömreszelőm nem találom sehol. Kis lista ír, hogy mit ne felejtsek egész biztosan. Segítséget Gerzsonnak ezúton is köszi, tartalék antibiotikum, ha esetleg a repülőn jönne még valami extra baci (ha valaki hoz fel oda a géptestbe, akkor azt nagy biztonsággal adja is tovább...előre is bocs). Teljesen totális kimerültség megfeszített munka után megaztán végülis torna is volt már a héten másodjára... lázas kis testem nem volt tőle elragadtatva, bár legalább tegnap megéreztem igazán milyen lehet ha az izmok gyengécskék aztán úgy kell keményen tartani még három hosszú kiésbelégzésig és nem összeesni a végén hanem elegánsan összecsomagolni a testet és felkészülni a következő mozdulatra amire aztán már végképp nem vágyik egyetlen porcikám sem. (Persze akkor is azt gondolom, hogy ha beleszakadsz is tartsd ki merthát miért is adnád fel, akkora baj sosincsen szinte, hogy fel kelljen adni.) Tegnap angyalokat is kellett volna fogadnom ilyen íméleseket, dehát miután torna után még Tomival egy kis lelkiélet a Humusbárban (feltét: extra Lipótról szabadult - ezt csak gondolom - kattant értelmiségi elmebajos monológja - igyenperformansz - hány óra van intermezzókkal ötpercenként). Na akkor én nem az angyalokat fogadtam, hanem a Mikit aki átutazóban úgyhogy féléjfélkor felriadok, hogy csörög a kaputelefon. Vendégszeretet elmarad, erőm arra már nincs csak ott az ágy tessék jóéjszakát aztán reggel ötkor megy is már, ki kell engedni...Hát.Ja, és majd elfelejtettem, hogy úgy elkezdett hiányozni az anyukám, hogy gyorsan sütöttem vagy 5 palacsintát az imént, hogy akkor mintha ő csinálta volna, gyorsan azt még elmajszolom.  Na, így akkor most irány Istambul, hello Hamambirodalom, halat enni embert nézni, újakat felfedezni és semmire sem gondolni, amitől feszül a csuklyás izom. Byebye Butapest Hello Istambul!