A forgatókönyvet írta és rendezte...



A kineziológus megkérdezi felkészültem-e a változásra? Elfogadom-e a változtatás következményeit? Mielőtt végeznek az agytekervényeim a kérdés feldolgozásával, a karomat emelő apró izommozdulat már visszajelzett. Igen, készen áll...motyogja. Egy perc töredéke alatt végigfutnak a szobán ezek a szavak, egészen halkan. Aztán eltelik két hónap és eszembe jut ez a jelenet.

Bea mesélt nekem évekkel ezelőtt arról, hogy mindenki elindul egy úton, amit maga választ. Valami gondolat mentén, ami gyakran még gyerekként foglalkoztatja, a szülei hatására, vagy valami igazságtalanság ellenében, vagy éppen egy imádott hős mintájára. Mindenki megírja a saját forgatókönyvét és megteremti hozzá a színházat. Díszlettel, jelmezekkel és szereplőkkel rendezi az élete színdarabját a jellemzően gyerekfejjel megírt forgatókönyve alapján.(Eric Berne a Sorskönyvben ír erről hosszabban.)

Vajon mi történik, ha felnövünk és azt látjuk, hogy nem tetszik az élet, amit élünk? Amikor nem okolunk már senki mást a kudarcainkért, mert tudjuk, mi teremtjük a világot, amiben élünk. Akkor megérik a gondolat, hogy változtatni kell. Változtatni kéne..DE.... És jön millióegy DE, jön a félelem, mert a saját színházunkból kilépni a legfélelmetesebb dolog.

Mégis, ha tényleg változtatni szeretnénk, ott kell hagyni a jelmezeket, a színészeket, a színpadot és kilépni a fényre. Védtelenül belépni vagy kilépni az ismeretlenbe. Bátran. Máshogyan azt hiszem nem lehet.

Megjegyzések

Ago üzenete…
Nem fogom pontosan idézni, és csak hiszem, hogy jól emlékszem. Bagyon régen olvastam egy idézetet, Szun-Ce-től, de nem a háború művészetéből. Valahogyan így szólt:
"Akik csata előtt a túlélésben reménykednek, mind elhullanak, a halálra szántak túlélik a csatát."
Néha tényleg neki kell indulni. Néha félsz a tapasztalatoktól, vagyis a következményektől, hogy nem tanultál a dolgokból. Az új terepen újra el lehet esni, máshol vannak a buktatók, a mostanit pedig ismered. Elvileg. Gyakorlatilag lehetetlen, annyi a lehetőség és a koincidencia.

http://www.youtube.com/watch?v=krsa0AYwhdU
"Don't, don't say it's too late, it's never too late, don't, don't say it's too late, the human condition, the big decisions"
Talán erről szól az életünk, nem? Néha váltani kell. Minden ember egy világ, így minden változásnál egy világ változik, legalábbis saját magunkban.
Ajánlom ezt a számod neked, nekem jól jött.

Teljesen eltérve a témáról: jó a fára mászós-nyújtózkodós kép.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Contact

i wish

Kakaós reszelt túrós