2010. április 27., kedd

Not a corporate person



Szabadságra születtem. Szókimondásra. Öntörvényűségre. Szélsőségekre.Változatosságra. Lehet ezen finomítatni, dolgozni ellene életem végéig, harmonizálni, visszafogni, elfojtani... csak nem érdemes. Ott kell keresgélni az érvényesülést ahol a jellem működik. Bátran és pozitívan.

Azt tanultam meg mostanában, hogy minden de minden, ami történik az szükségszerű. És nem az a kérdés, hogy bízok e valakiben, hanem, hogy bízom e abban, hogy adott ember vagy éppen adott helyzet Isten akaratából van jelen az életemben, kellemes vagy kellemetlen formában. Innen nézve a ragaszkodásnak meg a stressznek sincs értelme. Csak a napi teendőkre érdemes koncentrálni és kész. És erőlködni sem kell és izgulni sem igazán. Hanem csak ott kell lenni akkor és ahol az élet történik.

Nincsenek megjegyzések: