2010. március 26., péntek



Az megvan, hogy sétálsz, ülsz a buszon vagy tekersz valamerre és közben folyamatosan fut a film az élet rendezésében? Mindenféle jelenetekkel, amikhez jó lenne egy fotós meg egy forgatókönyvíró, lehet elég lenne egy retinába épített kamera, hogy rögzítsd és egy szép napon filmet forgass, dokumentarista jeleggel a legjobbakból csemegézve? Amolyan klipp szerűt az élet apró kis mozdulataiban rejlő szeretetről, gonoszságról, butaságról, szellemességről, vagy humorról, szépségről l'art pour l'art, arról, ami úgy van, ahogy van, és a megváltoztathatatlansága furcsa nyugalommal tölt el?
Olyanokról, mint amikor a váróteremben a kiöregedett primadonna több felvonásban előadja az ekcémáját, vagy amikor a nagyasszony buszra száll, a futárfiú a kedvedért lassabban teker vagy a kissrác este elengedett kézzel teker a Bartók Bélán? Vagy figyeled a tetőről, ahogy a kollégák a parkolóban turbékolnak, és sorolhatnám végtelenségig ezeket a pillanatokat (ha emlékeznék rájuk) Mind mind érdemesek lennének arra, hogy valami adatbázisban gyűljenek...ha memóriámba égne-kézenfekvő lenne, ha lenne memóriám. de nincs. Szóval hardwre, software, tárhely, kilőve az űrbe, tag-ekkel ellátva, jövőre csomagolva...

Ezektől a pillanatoktól folyamatosan új gondolatok születnek bennem, ilyenkor kezdem úgy a mondatom (elég sokszor fordul elő, szóval idegesítő is szerintem) "rájöttem, hogy..."
Ilyen tavaszi megvilágosodásos pillanatokból szeretnék megosztani kettőt, amikre emlékszem.

Az egyik annak kapcsán alakult ki bennem, hogy mindenféle nyomás nehezedik rám, különféle szerepekbe bújkálva élősködők próbálják megcsapolni az energiaszintemet, kompenzálva a sajátjukat, és, hogy mindeközben én meg rendkívül szorgosan emésztem magam rutinból. Demost a tavasszal meg a body arttal nyílik a szívcsakra, tisztul a szervezet - vele a fej, forog a pedál, hurrá optimizmus. És akkor íme a megvilágosodás, hogy:

"Nem akarok teher alatt növő pálma lenni, sőt, egyáltalán nem akarok semmilyen pálma lenni. Inkább lennék fűszál, és lengedeznék vidáman a réten a szélben!"

És még egy másik. "Az légy aki vagy! Érezd jól magad" - ezen is filóztam, hogy miért kéne LENNEM? Nem elég, hogy vagyok? Szóval így énekelném: AZ VAGY, AKI VAGY. Fogadd el magad!

Nincsenek megjegyzések: