2010. február 14., vasárnap

Busójárás


Kb 10 éve minden évben készülök, hogy eleget tegyek kedves barátom Miki (Mikiről már írtam a busó álarcok kapcsán. Nagyapjától tanulta a faragást, és ha ideje engedi, ő is készít maszokat, amikhez állítólag a szarv beszerzése jelenti a legnagyobb nehézséget) meghívásának, de eddig nem jutottam le Mohácsra a Busójárásra. Idén először sikerült végre. Hóban és verőfényes napsütésben! Éppen amikor a Miki már feladta, hogy hívjon, gondoltam meglepem. Nem volt ötletem hogyan futunk össze, mert a telefonszáma nem működött...

                                             2010 legmagasabb Busója, aki kedves öleléssel ajándékozott meg:)

Mohácsra érve a busójárás alkalmából sétálóutcává alakul a belváros, és kétoldalt busó maszkoktól kereplőkig mindenfélét árusítanak. Kiszúrtuk az anyukáját, aki álarcokat árusított és tőle megtudtam, hogy Mikinek új száma van, és azt is, hogy az igazi busók nem hordják maguknál a mobiljukat! Sebaj, gondoltam, valahogy megtalálom.. Elindultunk a Duna irányába, ahonnan a busók, miután áteveztek a folyón, vonulnak a város központjába hatalmas zajt csapva, hogy elkergessék a telet.

Egyszer csak feltűnt egy Miki termetű busó a tömegben. Ahogy néztem rá - sokadmagammal -(úgy 200 ember bámulta akkorra a kikötőben az összegyűlt busókat), felemelte az álarcát, és felémnézett. Én meg láttam, hogy ő az és csak Isten tudja hogyan, ő is észrevett a tömegben. És íme: 


 
                                                                              A képen Miki és én vagyunk:)

Imádtam a Busójárást és ma is azt bizonyította az élet, hogy ha valamire vágysz, akkor azt csak el kell hinni és megtörténik!

PS.
Ugyanitt egy vicces kis gondolat a Valentin napról, ami éppen ugyanaznapra esik:

1 megjegyzés:

Ago írta...

:-)
Larry barátom és Tücsi, a felesége is pont lent voltak, évek óta készültek. Úgy tűnik ez már csak egy ilyen év és busó.