A boldogságtól ordítani

photo by Beforethecoffee on flickr.com

Van-e más gátja a boldogságnak, mint az, ha félünk a boldogságtól?

...Azaz nagyobb biztonságban érezzük magunkat a kudarcainkban. Énünk könnyeben azonosul a boldogtalan, az áldozat, a "szegény én" szereppel. (Talán, mert az a biztos, azt ismerjük, mert kiszámítható és kontroll alatt tartható. A boldogság meg a pillanat tüneménye, és hinni kell benne, hogy minden pillanatban jelen van. És elfogadni, hogy nem kontrolálható, és nem is birtokolható.)


Van-e más gátja a sikernek, mint az, ha félünk a sikertől?

...Azaz nagyobb biztonságban érezzük magunkat ha nem vagyunk sikeresek? (Talán mert félünk az irigyektől, vagy félünk a siker felé vezető út magányos lépéseitől? Vagy mert félünk az ismeretlentől, amit a siker felé vezető út jelent?)


Megjegyzések

Zer0 üzenete…
a siker (legalabbis az a szint amin most en a sajat megitelesem szerint vagyok) az orditast nem hozza viszont az irigyeket igen. de az irigyeknek egyszeru a valaszom: en dolgoztam erte nem is keveset .. ha te is igy tettel volna es nem csak _varnad_ a sikert akkor te is sikeres lennel onmagad szamara eszrevetlenul, mert bentrol nezve termeszetes allapot.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Contact

i wish

Kakaós reszelt túrós