2009. július 21., kedd

Ülsz egy padon és nyugodt vagy...



"... ténylegesen betege volt ennek a várakozásnak, aminél nagyobb szenvedés talán nincs is az életben. Ismerem ezt az érzést... Később, mikor elváltunk, így vártam én is őt még egy ideig, talán esztendeig. Tudod, az ember felébred éjjel és levegő után kapkod... Kinyújtja kezét a sötétben, és egy kezet keres. Nem bírja megérteni, hogy a másik nincs többé, nincs a közelben, a szomszéd házban vagy utcában. Hiába megy az utcán, a másik nem jöhet vele szemközt. A telefonnak nincsen semmi értelme, a lapok tele vannak teljesen érdektelen hírekkel, közömbös értesülésekkel... Az ember udvariasan hallgatja az ilyen híreket... de közben nem érez semmit... ebben a kancsi, delejes, mágikus állapotban, a várakozó és nélkülöző szerelmesek lelki állapotában van valami a hipnotizáltak önkívületéből; olyan a pillantásuk is, mint a betegeké, akik ájult-tikkadt pillantással, lassú szempillafelvetéssel, a delejes álomból ébrednek. Ezek nem látnak mást a világból, csak egy arcot, nem hallanak mást, csak egy nevet. De egy napon felébrednek. Körülnéznek, szemük dörzsölik. Már nemcsak azt az arcot látják... pontosabban, azt az arcot is látják, de homályosan. Különös érzés ez. Amit tegnap még nem lehetett elviselni, úgy fájt és égetett, ma nem fáj többé. Ülsz egy padon és nyugodt vagy...."

1 megjegyzés:

Ago írta...

Életemben először fordult elő, hogy nem sikerül egy idő után felébrednem. Talán igaza van annak aki azt mondta, hogy ideje lenne felébrednem. Az idézett írás jó. Várom az ébredést. Csak nem kellene mindig "visszaaludnom" és "visszafeküdnöm az ágyba". De én választottam. Eljön az ébredés ideje is.
De eszembe jutott, hogy vajon mi volt az idézet oka? Te is várod az ébredést? Vagy a tanulság, hogy felébredtél már és ezt érzi kb az ember? Költői kérdés volt, most csak filózok. Jó érzés utolsó postokat és kommenteket írogatni "szabi" előtt.