2009. június 23., kedd

Rain FLOW

kép: Michael Milburn Foster: Woman walking

Ma reggel korán, még a 6.40-es óracsörgés előtt arra ébredtem, hogy rosszat álmodom. Magány és a volt kapcsolatomból visszamaradt rémképek szorongatták a lelkem álmomban. Megkönnyebbülés volt az ébredés. Az volt a tervem, hogy futni megyek, de az eső visszatartott. Szívesen kihajtottam volna magamból az ébredés rossz szájízét, de nem tettem. Ehelyett pakolásztam kicsit, elkészítettem a diétás reggelimet friss joghurt, őszibarack, sárgadinnye és zabpehely hozzáadásával kicsi, csorba fülű fehér porcelán tálkában. Vendégül láttam volna szívesen a futótársam is, aki jobb híján ma egyedül körözött a szigeten az esőben, de nem jött. Más dolga akadt futás után, vagy csak nem voltam elég egyértelmű a meghívással?! Vannak, akik soha nem érnek rá. (Ennek egyszer külön írást szentelek, most csak annyi, hogy vannak, akiknek mindig akad valami fontosabb, amit ráfognak valamire és kimagyarázzák valahol.)
Nem indult jól a reggel, de nem erőltettem magamra a jókedvet. Beletörődtem abba, hogy ez nem a legvidámabb napom, és ez így rendben is van. Ilyen is kell, hogy tudjam milyen, amikor igazán jó! Felöltöztem, és a kitartó esőre tekintettel ma nem ültem bringára. bepréseltem magam a kombinnyóra, majd a Moszkva téren 20 percet álltam fülemben a tavaszi válogatás-zenékkel, kezemben Eric Berne könyvével, fejem fölött pöttyös ernyő. Amikor bemondták hangosbemondón, hogy ritkábban jár, pontosítok "megnövekedett indulási idővel" járnak az 59-es villamosok, nem volt harag bennem. Rég letettem arról, hogy ma saját akaratom legyen, elfogadtam, hogy sodor ez a júniusi kedd reggel.
Akkor odalépett hozzám egy kedves, nyitott tekintetű, elegáns angol úr. Kérdezősködött mit mondhatott be a hangosbemondó (és tényleg, tájékoztatás csak magyaroknak, kizárólag magyar nyelven...Budapest welcomes you all!). Mondtam ne aggódjon, semmi extra, hamarosan jön az 59-es. Ezután még kb 10 perc ácsorgás következett az esőben. Tétova vállmozdulat a részemről, hogy nem is értem miért nem jön már fél órája a villamosunk... majd újra szóba elegyedtünk. Végül felpattantunk a következő 61-es villamosra (amiből előtt kb 5 elment már), azután átszállás a 8-as buszra. Közben kiderült, hogy a kedves úr festőként él és dolgozik nyugdíjas éveire. (Az ő festménye a fenti kép.) Kulturált, kedves, udvarias ember az utcán. Végre! Mintha nem Budapesten lettem volna! Beragyogta ez a néhány percnyi emberség ezt az esős reggelt. Pályára állította a napomat.

1 megjegyzés:

leon a profi írta...

Fú, nagyon über ez a kép!