2009. június 22., hétfő

Mediocracy

Félek a középszertől. Jobban, mint pl a kirívó hülyeségtől, az extrém nagyképűségtől vagy a végeláthatatlan egyszerűségtől. Gondolkodtam miért. Azon is, hogyan lehetne szavakba önteni, hogy miért veszélyes rálépni az útra a középszerűség felé? Hogyan beszélhetnék arról, hogy az ambíciók hiánya fakítja a szellemet, elmocsarasítja lelket, kiül a testre. Hogy mi a 80% tragédiája? Hogy miért rosszabb a rossznál az "éppen jó, a pont elég."


Seth Godin írása "A középszerűség útján " címmel éppen erre a kérdésre keresi a választ. Szerinte a középszerűség döntések sorozatának eredménye. Könnyű belecsúszni de minden nap van lehetőség másképp dönteni.

"Útközben letáborozunk. Energiát ölünk valamibe, amiről tudjuk, nem az igazi, vagy
választunk egy öltözetet, ami nem a legjobban áll nekünk, vagy bevállalunk egy
munkát, ami nem hozza ki belőlünk a maximumot. Benne maradunk egy kapcsolatban, ami nem tesz minket boldoggá, vagy megelégszünk egy weboldallal, ami "egész jó". A középszerűséghez vezető út kis lépésekből áll. Nem
kell rálépni erre az útra, nem kell belenyugodni. Minden nap dönthetsz másképp."

Kép:
Navratil Judit Macskakaparás című munkája, amit nagyon szeretek, és aki középszer ellenpéldája.

Nincsenek megjegyzések: