2009. január 23., péntek

Weapon of choice


"You can go with this
You can go with that
You can go with this
Or you can go with that
Or you can go with..."
(FatboySlim_Weapon of choice)


Egyszer azt a kérdést kaptam: Miért maradnak benne emberek rossz kapcsolatokban? Az elmúlt egy évem fényében azt hiszem többek között azért maradunk benne egy rossz kapcsolatban, mert nem ismerjük a jót/nem vagyunk készen rá/ nem vagyunk otthon a JÓban.

(Ahogy Feldmár András mondta - olyan emberbe leszünk szerelmesek, aki épp annyira gyötör minket lelkileg, mint amennyire az anyánk gyötört minket gyerekkorunkban..) ...Szerencsére felnövünk és VAN VÁLASZTÁSUNK!

Félelmetes élmény volt ráébredni mennyire ragaszkodom ahhoz a szorongáshoz, amit a kapcsolatomban megéltem. Kemény volt rájönni, hogy ezt az érzést én választom, habár a tudat szintjén inkább szabadultam volna tőle.

Tán éppen azért választottam társamul valakit, aki ezeket a szorongásokat megtestesíti, mert ha a félelmeimet egy másik ember hordozza, őt könnyebben hibáztathatom a saját önsors rontásomért, könnyebben üldözhetem, hogy tűnjön el az életemből, hisz nincs rá szükségem. Egyszerűbb elhinni, hogy én A JÓRA vágyom, csak Ő nem akarja/tudja ezt megadni nekem...(ami persze még igaz is lehet) de akkor miért ragaszkodom HOZZÁ?

Nem agysebészet rájönni, hogy amíg valójában (tudat alatt) csak ebben a "kínzó görcsben", érzed magad otthon, addig nem is választhatsz mást, csak egy olyan kapcsolatot, amiben nem jó neked.

Kellett egy "csalódás" (nevezzük inkább tisztánlátásnak - egyenes arányban a lila köd eloszlásával... addig pedig hosszan tartó önmarcangolás), hogy eldönthessem valóban ez vagyok-e, hogy szeretnék-e, hogy tudok-e változni.

Most csak figyelek, érzékelek, élem, amit hoz az élet. Bízom a szerencsémben.
Esélyt kaptam a szorongásaim megismerésére, elfogadására, és arra, hogy változtassak a félelemből táplálkozó rossz szokásaimon. Esélyt kaptam újra választani.

1 megjegyzés:

Ago írta...

Az utolsó két bekezdés különösen elgondolkodtató. Más irányból, de kaptam én is lökést. Érdekes gondolatokat ébreszt ez a post.