Weapon of choice
"You can go with this
You can go with that
You can go with this
Or you can go with that
Or you can go with..."
(FatboySlim_Weapon of choice)
Egyszer azt a kérdést kaptam: Miért maradnak benne emberek rossz kapcsolatokban? Az elmúlt egy évem fényében azt hiszem többek között azért maradunk benne egy rossz kapcsolatban, mert nem ismerjük a jót/nem vagyunk készen rá/ nem vagyunk otthon a JÓban.
(Ahogy Feldmár András mondta - olyan emberbe leszünk szerelmesek, aki épp annyira gyötör minket lelkileg, mint amennyire az anyánk gyötört minket gyerekkorunkban..) ...Szerencsére felnövünk és VAN VÁLASZTÁSUNK!
Félelmetes élmény volt ráébredni mennyire ragaszkodom ahhoz a szorongáshoz, amit a kapcsolatomban megéltem. Kemény volt rájönni, hogy ezt az érzést én választom, habár a tudat szintjén inkább szabadultam volna tőle.
Tán éppen azért választottam társamul valakit, aki ezeket a szorongásokat megtestesíti, mert ha a félelmeimet egy másik ember hordozza, őt könnyebben hibáztathatom a saját önsors rontásomért, könnyebben üldözhetem, hogy tűnjön el az életemből, hisz nincs rá szükségem. Egyszerűbb elhinni, hogy én A JÓRA vágyom, csak Ő nem akarja/tudja ezt megadni nekem...(ami persze még igaz is lehet) de akkor miért ragaszkodom HOZZÁ?
Nem agysebészet rájönni, hogy amíg valójában (tudat alatt) csak ebben a "kínzó görcsben", érzed magad otthon, addig nem is választhatsz mást, csak egy olyan kapcsolatot, amiben nem jó neked.
Kellett egy "csalódás" (nevezzük inkább tisztánlátásnak - egyenes arányban a lila köd eloszlásával... addig pedig hosszan tartó önmarcangolás), hogy eldönthessem valóban ez vagyok-e, hogy szeretnék-e, hogy tudok-e változni.
Most csak figyelek, érzékelek, élem, amit hoz az élet. Bízom a szerencsémben.
Esélyt kaptam a szorongásaim megismerésére, elfogadására, és arra, hogy változtassak a félelemből táplálkozó rossz szokásaimon. Esélyt kaptam újra választani.
You can go with that
You can go with this
Or you can go with that
Or you can go with..."
(FatboySlim_Weapon of choice)
Egyszer azt a kérdést kaptam: Miért maradnak benne emberek rossz kapcsolatokban? Az elmúlt egy évem fényében azt hiszem többek között azért maradunk benne egy rossz kapcsolatban, mert nem ismerjük a jót/nem vagyunk készen rá/ nem vagyunk otthon a JÓban.
(Ahogy Feldmár András mondta - olyan emberbe leszünk szerelmesek, aki épp annyira gyötör minket lelkileg, mint amennyire az anyánk gyötört minket gyerekkorunkban..) ...Szerencsére felnövünk és VAN VÁLASZTÁSUNK!
Félelmetes élmény volt ráébredni mennyire ragaszkodom ahhoz a szorongáshoz, amit a kapcsolatomban megéltem. Kemény volt rájönni, hogy ezt az érzést én választom, habár a tudat szintjén inkább szabadultam volna tőle.
Tán éppen azért választottam társamul valakit, aki ezeket a szorongásokat megtestesíti, mert ha a félelmeimet egy másik ember hordozza, őt könnyebben hibáztathatom a saját önsors rontásomért, könnyebben üldözhetem, hogy tűnjön el az életemből, hisz nincs rá szükségem. Egyszerűbb elhinni, hogy én A JÓRA vágyom, csak Ő nem akarja/tudja ezt megadni nekem...(ami persze még igaz is lehet) de akkor miért ragaszkodom HOZZÁ?
Nem agysebészet rájönni, hogy amíg valójában (tudat alatt) csak ebben a "kínzó görcsben", érzed magad otthon, addig nem is választhatsz mást, csak egy olyan kapcsolatot, amiben nem jó neked.
Kellett egy "csalódás" (nevezzük inkább tisztánlátásnak - egyenes arányban a lila köd eloszlásával... addig pedig hosszan tartó önmarcangolás), hogy eldönthessem valóban ez vagyok-e, hogy szeretnék-e, hogy tudok-e változni.
Most csak figyelek, érzékelek, élem, amit hoz az élet. Bízom a szerencsémben.
Esélyt kaptam a szorongásaim megismerésére, elfogadására, és arra, hogy változtassak a félelemből táplálkozó rossz szokásaimon. Esélyt kaptam újra választani.
Megjegyzések