zuango mesék

Lebetegít minket a városi életforma. A kevés mozgást és kevés friss levegőt jelentő szokások (irodai munka, shopping mall-ok, autózás, repülés), a gyors kaja, stressz, a sok kávé, a sok-sok szórakozás, telefonálás, a fogyasztás kényszere, de még a divat is. És észre sem vesszük... Az jutott eszembe, hogy micsoda fricska, hogy a divat idejekorán a testképünkre is rátette a kezét. A testünk nem mi magunk vagyunk, hanem valami álarcként a külvilág felé minket képviselő "csont, hús, bőr és haj" elegyévé vált. Nem úgy tekintjük, mint a lelkünk, a szellemünk, az életmódunk, a genetikánk, a lelkiállapotunk megtestesülését. Pedig a testünk mi vagyunk. Úgy egy az egyben. A szép részekkel meg a kevésbé szépekkel együtt, a tartásunkkal, fogyatékosságainkkal, asszimetriánkkal. És mivel mindenki egyetlen és megismételhetetlen ezen a világon, ezt a testet nem lehet kifelé szemlélve hasonlítgatni, egyik ember sem mérhető össze a másikkal! Tegnap a jóga kapcsán gondolkodtam ezen az egészen. ...

photo by Joker74 Tegnap a Szemlén megnéztem egy dokumentumfilmet a Buddhizmusról. Érthetetlen módon a könnyeim potyogtak közben. Ismerős érzésem volt a szertartásokat látva, mintha abból a világból jöttem volna, de otthagytam volna valamit, amit most itt kell megkeresnem, ebben az életemben. Később öcsémmel beszélve eszméltem rá a szavak furcsa paradoxonára, ijesztő volt hallani, hogy sokszor bántóak a szavaim, amik hatásával sokszor nem számolok. A múltat boncolgatni, a miértekre választ keresni önmagában nem old meg semmit. A múlt sérelmeit idéző szavak bántóak a jelenben és nem változtatják meg a múltat. Helyette arra kell az erőt összpontosítani, hogy előre nézve haladjunk és a következő akadályt a múlt tapasztalatával gazdagodva ügyesebben vegyük. S ha tényleg ügyesek vagyunk, a múltat boncolgató szavak feleslegessé válnak. Türelmet kell tanulnom. Akkor talán nem vétem el ezt az egyszerű szabályt: "Akkor érdemes megszólalni, ha az ember biztos abban, hogy amit mondani akar,...

"You can go with this You can go with that You can go with this Or you can go with that Or you can go with..." (FatboySlim_Weapon of choice) Egyszer azt a kérdést kaptam: Miért maradnak benne emberek rossz kapcsolatokban? Az elmúlt egy évem fényében azt hiszem többek között azért maradunk benne egy rossz kapcsolatban, mert nem ismerjük a jót/nem vagyunk készen rá/ nem vagyunk otthon a JÓban. (Ahogy Feldmár András mondta - olyan emberbe leszünk szerelmesek, aki épp annyira gyötör minket lelkileg, mint amennyire az anyánk gyötört minket gyerekkorunkban..) ...Szerencsére felnövünk és VAN VÁLASZTÁSUNK! Félelmetes élmény volt ráébredni mennyire ragaszkodom ahhoz a szorongáshoz, amit a kapcsolatomban megéltem. Kemény volt rájönni, hogy ezt az érzést én választom, habár a tudat szintjén inkább szabadultam volna tőle. Tán éppen azért választottam társamul valakit, aki ezeket a szorongásokat megtestesíti, mert ha a félelmeimet egy másik ember hordozza, őt könnyebben hibáztathatom a sa...

A beiktatási ceremóniáról és Obama rendkívüli szónoki képességeiről beszélgetve meséltek nekem erről a jelenségről, amit kommunikációs szakemberek úgy neveznek: Obama amnézia. Zseniális, hatásos szövegek (27 éves szövegíró tollából!), remek szónoki kvalitásokkal, szuggesztív megjelenéssel és hibátlan orgánummal tálalva. Ám - talán éppen eltúlzott hatásvadás szóösszetételei okán - a beszéd végével nem tudja a hallgató felidézni az elmondottakat.

"- Meg vagyon írva: Aki megüti a jobb orcádat, tartsd oda neki a balt is. Tessék, fiam, üsd meg ezt is! A fickó nem volt szívbajos, lehúzta nekem a másodikat. Erre fejembe szállt a vér, és elbődültem: - Eddig Krisztus. Most jön dr. Szentember Szilárd! - és úgy megvertem, hogy azóta is szégyellem." /részlet Popper Péter Az önmagába térő ösvény című könyvéből/

Téli gyerek vagyok, lehet hogy itt semmi ok-okozati kapcsolat nincs persze, de egyszerűen imádom a telet! Különösen városon kívül! (Bár a városban is van hangulata a fényeknek, a dérnek..) Ha hó, ha jég, ott a helyem. Ritka, hogy a Balaton ilyen csodálatosra fagy. Gyorsan ki is próbáltam. Az egész korizható, tükörjég van és tegnap meg még telihold is volt hozzá! Ha nem kori, akkor fakutya - (értsd csúszós talppal ellátott fémkeretes balatoni strandszék), de biciklizni is lehet a jégen vagy csak simán vizen járni. Vagányabbak kipróbálhatják a jégvitorlást vagy a jégszörföt akár! Füreden szólt a zene, a szabadstrandon kivilágították sötétedéskor a "pályát". Még a minuszokat sem éreztük, persze ha átfagy az ember, a találékony forraltborárus - a jégen - vár. (a képen jómagam mellett Vica, aki helyet talált a valóságban, szép életet él Füreden - ezzel emlékeztet engem, hogy van élet az életnek hitt élet után...)

Egészen mélyen beivódtak minták, élmények, amik mentén elindulunk valamilyen úton. Eszerint választunk utakat az elágazóknál, vagy térünk le bármiféle útról. Így alakítjuk az életünket, választunk hivatást, kergetünk álmokat vagy mondunk le róluk, választunk társat, aki szeret vagy aki nem. Van úgy, hogy eljutunk olyan határokig, ahol téphetjük, feszíthetjük magunkat gondolatokkal, meditációval, akárhogyan. Ott áll sziklaszilárdan a mi stop táblánk, csak nem szeretjük észrevenni. Pedig nem tudunk továbblépni. Akkor meg kell állni és nyugton kell maradni. Észrevenni a stop tábla jelentőségét és visszafordulni, más irányba indulni. Andreas barátom írta nekem egy ősi kínai bölcsességet idézve: "No matter how far you walk on a path you can always walk back!!!" (Akármilyen messze is jutottál egy úton, sosem késő visszafordulni.)

Wong Kar Wai filmje. Ezt is érdemes megnézni, mert finom, mert szép, mert életszerű, akár az "In the mood for love" vagy a "2046" című filmjei, és a zenéit is hallgatni bőszen, mert beszivárog a lélek rejtett kis zugaiba.

"Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre. " /József Attila/ kép: Cornelia Hediger "Doppelgaenger"/2008 September, Brooklyn, Dumbo

Ivan (a képen) és az ő hite egy újabb csodás dán filmben. / Anders Thomas Jensen: Adam almái / Toplistás lett nálam. Pont benne van minden, ami miatt egy filmet érdemes elkészíteni és öröm megnézni. Van benne Ivan, Gunnar, Khalis, Adam meg az almái, varjak, kukacok, villám, Hitler képe a falon, Biblia, ami minndig Jób könyvénél nyílik ki, szatírába hajlító dramaturgia, vígjátékos elemek, derűs színek, baljós karakterek, élet, halál. Végülis elkészül az almáslepény, és megtudhatjuk, hogy Isten mégiscsak Ivánnal van. hivatalos honlap: http://adamsapplesthemovie.net/index.html

Adjon az Isten Szerencsét, szerelmet, forró kemencét, üres vékámba gabonát, árva kezembe parolát, lámpámba lángot, ne kelljen korán az ágyra hevernem, kérdésre választ ő küldjön, hogy hitem széjjel ne dűljön, adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet – nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem. Nagy László verse (kép: NYC_Manhattan_2008)