O-zone

Hetek telistele élménnyel. Csupa pillanat. Kifújom magam, megállok, pillanatokat idézek. Ádám, Pécs, Palkonya, új bicikli, izzadás, tekerés, orgonaillat, rétek, erdő, papa kertje, Thomas Mann, napsütés, találkozások, szomszédok, szépen megterített asztal, vendégség, tervek, megnyugvás, eső, bocsánat, család, Orfű, barátok. Mindet megéltem és mind tovatűnt. Beitták magukat a pillanatok a memóriába, ahonnan a nosztalgia táplálkozik majd amikor elfogy kicsit a történés.

Egyetlen apró nyugtalanság, feszítő érzés, szorongató nüansz. Az intim torna 4. alkalma, amikor már varázslatokra tanítanak, amikor elkerülhetetlenül élet szökik a gátra...Minél intenzívebbek a gyakorlatok, annál rosszabbul érzem magam. Megszólítottam az ősnőt és ő fellázadt bennem. Fojtogat, szaporítja a szívdobogást. Üvölteni kell. Ki kell mondani a kimondhatatlant, hogy ne gyulladjon a torok, a pajzsmirigy. Szedem a bátorságot összefelé. Kijön az ha kint a helye...