Ilcsi

Hétfő este eső, szél, ború, és szürkeség. Vékony kabát, átázott bőrcipő. Miért indultam mégis gyalog a Moszkva tértől hazafelé? Megőrültem volna? Nem tudom. Valami hatalmas űr keletkezett a lelkemben és könnyen lehet, hogy ez a vákum vitte a lábamat. A lábam pedig a testemet. Az agyam, a szemem elfáradt egész nap a gép előtt, a lelkem a semmi szélén.

Új utakon sétáltam az esőben. Fáztam, de ebben az elveszettségben találtam helyet. Mintha zsibbadt lelkem ez rázta volna fel érzéketlenségéből. Akkor a Kacsa utcában megláttam egy kozmetikát. Melegség, narancssárga fény, fa burkolat az ajtók körül, csipkefüggöny az aprócska ablakokon az icipici házban...

Bementem. Nem tudtam nem bemeni. A lábam bevitt, egyenesen Ilcsi néni hálózatának egyik kozmetikájába.

Emberséget találtam, kedvességet és válaszokat régóta fel nem tett kérdésekre. Varázslat volt, biztos vagyok benne, csoda. Valami másik világ.

7 évente változunk azt mondják. Így lehet. Olyan új erők dolgoznak bennem, amikkel nem tudok még mit kezdeni. tele vagyok félelmekkel és izgulok is nagyon. Valami kinyílt bennem mégis, új utaknak ad teret. Új úton indulok tovább. A nőiségem nyomában...

Ilcsi kozmetikumokkal kezdem, hogy az arcbőröm rendbe tartsam. És egyszerűen csak, hogy végre törődjek magammal. Bejelentkeztem Kriston Andrea féle intim torna tanfolyamra és újra elmegyek a kineziológushoz. Egy hónap kellett, hogy az első találkozás óta megemésszem, amit akkor felböfögtem és kinyíljak a változásra. Amíg ez nincs meg, addig nem érdemes elhitetni magunkkal, hogy bármit segíthet a kineziológia..szerintem.