Ray of light

A vadkacsáknál úgy van, hogy a hím a díszesebb. Fel alá úszkálnak, cívódnak, totyog a nőstény, kergeti a hím, precízen tisztogatják csőrükkel a tollazatukat. Nyakukat nyújtogatják a városligeti tavacska partján, apró, narancssárga lábacskáikkal (gumicsizmáikban) sétálnak közöttünk, emberek között. Köztünk, akiket a tavasz első napsugarai kimozdítottak a téli város szürkeségéből.

Innen szemlélve Budapest másik arcát mutatja. 5 nap szobafogság után a tűző napsütésben elindultam a Hősök tere irányába. Cigiszag, zaj, emberek, bántóan erős fény...Mintha valami barlangból másztam volna ki hosszú téli álom után. A lábaim zsibbadtan próbálták felvenni az utca ritmusát. Utamat keresztezte a Délibáb utca. Benéztem és lépteim ellentmondást nem tűrően irányba állítottak. Varázslatos kis utca. Villákat, kerteket, kovácsoltvas kapukat és a polgárság emlékét tárta elém.

Itt magamhoz tértem a Dózsa György út zajától, a csütörtöki ebédszünetben kiszabadult irodai dolgozók tömegétől gyorsan messze kerültem.