zuango mesék

Susan elmesélte mennyire üres az élete amióta elhagyta a férfi akit szeretett. Nem boldogítja a karrierje vagy a szabadsága, az sem teszi boldoggá, hogy a fizetésébōl azt csinál, azt vesz amit akar, és oda megy ahova csak kedve tartja.  Nem is értem miért hagyták el ezt a csodálatos, sziporkázóan okos és kellemes nôt... De még mielõtt jobban belegondolnék a szavaiba, érzem, hogy a férfi a pult túloldalán jelen van. Érzem a figyelmét, bár tekintetét a poharán tartja, tudom, hogy velünk van..Talán a beszélgetésünket is hallja. (Ezen eltünödök egy pillanatra, hogy hallja e, hogy belegondol e, hogy érti e a sikeres harmincas nōk kálváriáját. Tegyük fel hallgatja a beszélgetést. Mit gondolhat, ha egyáltalán gondol valamit? Értetlenkedik? Együttérez? Vagy emlékeiben kutat régi önmaga után? Talán neki is volt az életében egy Suzan amikor fiatalabb volt. Szerette is, csodálta is, mégis elhagyta mert akkoriban még nem tudta mit akar, önmagától, a világtól, egy nōtōl... A nõtōl. Keserédes em...

Ülök egy bár pultjánál, nem ilyen divatos romkocsmás belvárosi helyen, hanem valahol, ahol még sosem jártam ezelőtt. Ide felnőttek járnak. Itt az embereknek stílusuk van, nem divatosak. Az arcukon nyomot hagyott az élet, karakterük éle metszi a bár fülledt levegőjét. Bámulom a bárpultot amíg megkapom a whiskeymet. (Azt rendelek, Glennfidichet, meg hozzá trüffelt. Szeretem a trüffelt whiskeyvel.) A pultos szenvtelen arccal teszi elém a poharam, nem néz rám. Mielőtt belekortyolok az italomba, odafordul hozzám egy magas, 35 körüli elegáns nő. Zöld szemek, hullámos, vörös haj, karakteres arc. Talán üzleti úton van itt, és unta a szállodáját, talán ezért van az, hogy ő is éppen ebben a bárban támasztja a pultot (vagy valami egészen más a története. Végülis édesmindegy.) Cheers - mondja és valami cukrozott szélű, széles szájú pohárból hörpint egyet. Cheers- mondom neki és belekostolok az italomba. Trüffelt is kapok, megkínálom vele Susant. Így hívják. Beszélgetünk egy kicsit, de tényleg ...