"A férfiaknak nem kell az a nő, aki 'harcol értük', mert gyengének tartják."
Müller Péter írta heti útravalónak
Sok levelet kapok nőktől: "Harcoltam érte, mindent megtettem, mégis elhagyott!" Ilyenkor megdöbbenek. Ennyire nem tudtok nőül? Ennyire naivak vagytok? Ennyire nem ismeritek a női harcmodort és a férfiakat?
Mi gyengék vagyunk, és az Erőt keressük bennetek. A tartást, a méltóságot, a nehezen megkaphatóságot. Néha szinte az elérhetetlenséget. Azt, hogy ne kelljen felelősséget vállalnunk értetek, sem érzelmileg, sem lelkileg - sehogy. Mert mi menekülünk a felelősségtől, s ha valaki a nyakunkba zuhan, annak finoman (vagy durván) lefejtjük a karjait magunkról, kibújunk az öleléséből - és kereket oldunk.
Ellentétben a közfelfogással és az évezredes hazugsággal, mi a "gyengébb nemben" nem a gyengeséget keressük, hanem az erőt. Szeretünk uralkodni a nőkön. Jólesik, ha valaki szolgál minket és odaadó - de ha túlságosan is az, menekülünk tőle.
Mi ahhoz vonzódunk, akit nem tudunk legyőzni, aki erősebb,
mint mi. Akitől függünk. Akinek ki vagyunk szolgáltatva érzelmileg. Lehet, hogy
ez nem normális, hanem egy gyermekkori "anyuka-függőség", de mégis ez
a valóság.
Felnőtt férfit nem igen találsz manapság. Az ugyanis nem menekül, nem árul el, nem hagy faképnél, hanem felelősséget vállal érted. Ráülhetsz a tenyerére, és megtart téged. Nem esel le róla. S főleg, nem hagy el. Érzelmi biztonságban csakis egy felnőtt (igaz) férfi oldalán lehetsz, de hol van ma ilyen? No, látod.
Légy erős, öntörvényű és szabad. Ne függj senkitől - tőled
függjenek, mert te vagy az erősebb. Ha pedig nem: légy az!
Megjegyzések
Az a titok, bárki bármit mond, hogy ha már készen van erre, akkor is jó időben kell találkozni és megfelelő állapotban - nem biztos, hogy ez a "jót" jelenti - a másikkal, hogy tudd értékelni, elfogadni, amit kapsz, és tudj adni, és ne túl sok legyen a másikból amit ő ad. Sokszor keveredünk annyira már, hogy sajnos van amikor a legjobb nem jön össze. Kicsit nehéz túltenni magad a dolgon. Én kívánok neked sok jót, bár mostanában nem nagyon kommunikálunk, és még enyhén fogalmaztam :) de ez nem baj, jó olvasni a blogot, vagyis a gondolatokat. Amit mögé sejtek az nem legvidámabb, de vállalsz mindent. Ez jó. Örülök a blognak még mindig.