zuango mesék

"A fogyasztói társadalom a fogyasztóit szorongásra készteti, így képes eladni. Élményipar ez, ahol nem termékeket, hanem élményeket vásárolhatunk. És az élet rövid, sietnünk kell minél több élményt szerezni!" Micsoda csapda...

Péntek este érkeztek a városba. Gnek üzleti ügyben volt dolga Lisszabonban. Persze nem olyan öltönyös, komoly üzleti dologra kell gondolni. G egy start-up cégbe fektette nemrégiben megszerzett vagyonának egy részét, és ezt az üzletet építgeti. "Piccsel", divatos szóval, azaz járja a világot és különféle IT konferenciákon beszél arról, miért érdemes az ő és csapata ötletébe pénzt fektetni. Kapóra jött neki ez a befektetés, annak ellenére, hogy megtérülése messze sem bomba biztos, G szempontjából ez a startuposdi mégis tökéletes. Nemrégiben szakított vele előző munkahelye, ami szintén ITstart-up volt anno, amikor ott dolgozni kezdett. Akkor még lelkes volt, de a vége felé már a munkába járás is komoly nehézséget okozott (7 év után ez igazán megbocsátható az ő korában - és ebben a korban ánblokk). Szép összeggel búcsúzott a cégtől, anyagilag nem volt még rászorulva a munkára. Utazgatott a világ különböző, egzotikus és vágyott szegleteibe, amilyen Tibet, Kína vagy Brazília. De...

Könnyű átlépni a határt, elrugaszkodni onnan, ahol még hallom magam, oda, ahol már nem. Könnyebb becsukni a szemem és ugrani egyet oda ahol a fejem érzelmektől mentes, biztonságos zónájában vagyok. Könnyebben eligazodom ott, ahol már rutinnal élek meg a valóságoshoz hasonló élményeket, de ahol nem érhetnek nagy meglepetések, ahol mindent kontroll alatt tartok. Könnyű átlépni a határt. Rutinom van benne. Egész kisgyerek lehettem, amikor elkezdtem ezt a határátlépést gyakorolni. Arra már nem emlékszem mikor, hogyan és főképp, hogy miért kezdtem. Valószínűleg szükségem volt erre a menekülő útvonalra. Könnyű átlépni a határt, hiszen rutinom van benne..mégis egyre nehezebb, mert ahogy múlnak az évek elkezdett hiányozni valami. Egyre nehezebb, mert egyre tisztábban látok, amikor becsukom a szemem. Egyre jobban érzem, hogy ez a látszólagos komfortzóna, ami gyerekként még valószínűleg a túlélést szolgálta, mostanra egyre kényelmetlenebb. Kényelmetlen mert ilyenkor egyszerűen gy...

Közel 2 hónapja nem eszem gabonaalapù ételeket, tejtermékeket, és édességeket. Jó ez az étrend, de van néhány iz, ami hiányzik..Így esett meg, hogy nőnap alkalmából ma a Dérynében egy túrógombóc extázis közelbe juttatott. Published with Blogger-droid v1.6.8

Egyre többször merül fel a kérdés, hová tartunk úgy világ szinten. Világvége jóslatok ide vagy oda, nincs ember a környezetemben, aki ne érezné azt, hogy valami nagyon nagy változásra van szükség. Hosszú beszélgetések indulnak ilyen kérdésekkel: Meddig lehet még a fogyasztás és pénzközpontú világrendet táplálni? Mikor mondja az ember, hogy elég? És főképp hogyan tovább, ha nem így? Miért olyan nehéz kilépni a komfort zónánkból? Van e az egyénnek lehetősége kilépni? Hol a kint és a bent? Hogyan lesz kritikus a tömeg, ami változást akar? A változáshoz elkerülhető e a trauma? Van e fokozatosság?