Sekély mélység, mély sekélység

photo by shastadaisy on Flickr

Fekete és fehér között annyi szín van, hogy talán nincs is annyi pillanatunk egy egész élet alatt, hogy mindet érzékeljük. Talán csak úgy lehet, hogy folyamatában, minden pillanatban jelen vagyunk és engedjük, hogy történjen, aminek kell.

A színek megtapasztalásához nyitottság kell, a nyitottsághoz bátorság és bizalom. Ahhoz pedig sok sok önbizalom. Ebben sokat segítenek a jó alapok. De mi van, ha valami hiányzik? Ha önbizalomból van hiány?

Akkor lehet változni. Sőt, érdemes változni. (Azt hallottam változni úgy lehet, hogy a rossz szokásokat egyszerűen el kell hagyni.) Érdemes azzal kezdeni, hogy figyelünk arra, amit a világ visszajelez. Érdemes elindulni arra, ahol a félelmeink tanyáznak. Érdemes megvizsgálni magunkat "ellenségeink" szemével. Érdemes a kudarcaink és konfliktusaink mögé nézni.

És nagyon türelmesnek és megértőnek lenni magunkkal. És akkor elkezdenek megjelenni azok az árnyalatok, amik megmutathatják a helyzeteket őszinte valójukban. Nem cimkézve, nem feketén, nem fehéren. Végül mindig kiderül, hogy "mily mély a sekélység, s mily sekély a mélység!" És akkor csak az marad, hogy elfogadjuk minden olyan, amilyen. És azon kell igyekezni, hogy jól válassz, hogy ott lehess és azokkal az emberekkel, ahol és akikkel őszintén jelen tudsz lenni, szeretni, élni, megélni.

Változni félelmetes. Változni jó.