Szavak

photo by Joker74

Tegnap a Szemlén megnéztem egy dokumentumfilmet a Buddhizmusról. Érthetetlen módon a könnyeim potyogtak közben. Ismerős érzésem volt a szertartásokat látva, mintha abból a világból jöttem volna, de otthagytam volna valamit, amit most itt kell megkeresnem, ebben az életemben.
Később öcsémmel beszélve eszméltem rá a szavak furcsa paradoxonára, ijesztő volt hallani, hogy sokszor bántóak a szavaim, amik hatásával sokszor nem számolok.

A múltat boncolgatni, a miértekre választ keresni önmagában nem old meg semmit. A múlt sérelmeit idéző szavak bántóak a jelenben és nem változtatják meg a múltat. Helyette arra kell az erőt összpontosítani, hogy előre nézve haladjunk és a következő akadályt a múlt tapasztalatával gazdagodva ügyesebben vegyük. S ha tényleg ügyesek vagyunk, a múltat boncolgató szavak feleslegessé válnak.

Türelmet kell tanulnom. Akkor talán nem vétem el ezt az egyszerű szabályt: "Akkor érdemes megszólalni, ha az ember biztos abban, hogy amit mondani akar, az lényeges, igaz, jóindulat vezérli."

Megjegyzések

heloimi üzenete…
Szia. Ez nagyon tetszik. Megcsinálnom nehéz...
Király Emese üzenete…
Szia! köszi. hát jó nehéz...arra gondoltam, blogot zárok, mert valaminek vége lett bennem. de most úgy érzem, talán lehet máshogy. derűsebben.
Ago üzenete…
mindig van fent és lent. kár lenne a blogért. jó dolgokat olvastam rajta.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Contact

i wish

Kakaós reszelt túrós