zuango mesék

Örülök a netadónak. Ahogyan örülök a cisztának a petefészkemben. Ha elvesztetted a fonalat rögtön az elején, igyekszem megmagyarázni mit értek ezalatt. Kezdjük azzal, hogy miért örülök a cisztának. Vannak olyan kultúrák, ahol a test és a lélek egészsége és betegsége az orvoslásban is egységként kezelendő. A magam részéről ebben hiszek, főleg, mert ezt tapasztalom. (Elmulasztottam a gyomorfekélyemet 2000-ben és visszafejlesztettem a pajzsmirigycisztáimat 2006-ban.) Elég konok természet vagyok, rengeteg energiával, leginkább a saját fejem (szívem) után megyek, és (talán épp ebben az elszigeteltségben) nehezemre esik hibázni és belátni, változtatni. Nehéz a saját tökéletlenségem elfogadása. Ahogyan azt is nehéz elfogadnom, hogy az engem ért igazságtalanságok  segítenek abban, hogy a rossz (engem már nem segítő) meggyőződéseimet elengedjem, megváltoztassam. (...ezek a mondatok akár sommásan a magyarokról is állhatnának itt.) Most itt az idő, és hálás vagyok a jelekért. ...

"...Ha a legfontosabb dolog a szabadság, az ördög célja sem lehet más, minthogy ettől fossza meg az embert, azáltal hogy rossz szokásokhoz láncolja. Ezek a szokások tudatlanságba és állati szintre kényszerítik a lelket...Az ablakhoz ment, a függönyön át sokáig bámulta a kietlen, éji utcát. Lassan megértette, hogy elveszett. Beleszeretett ebbe a férfiba.” …aztán megérted ezeket a rossz szokásokat és elengeded őket. és akkor az egész kezdődik újra és  hiszed, hogy ez új kaland, más, mint a múltbéliek, hogy ez most nem öl meg. aztán megérted, hogy élet és halál kéz a kézben járnak. megérted mennyi szépség és mennyi erő van ebben az elveszettségben….és aztán újra elengeded és akkor újra kezdődik és hiszed….hiszel. talán ez a szabadság.