zuango mesék

Mikor is sétálna át az ember két fiatal, kora ellenére máris igen szórakozott professzorral a Brooklyn hídon Manhattanből Brooklynba? Természetesen akkor, amikor esik az eső:) Ez a lényegtelen körülmény nem tántorított el minket és Katával meg Marcival átsétáltunk "A HÍD"on. Semmi extra azért. Jó hosszú, és szép is. Meg aztán sokan is vannak rajtavégülis ennyit erről...Átérve Dumbo felé vettük az irányt, ami Brooklyn Manhattan és Brooklyn hidak közötti részét jelenti. Az érdekessége, hogy a város vezetősége mindent elkövet azért, hogy a művészvilágot ide vonzza és itt tartsa. Erről egészen addig fogalmunk sem volt, amíg bele nem vetettük magunkat az ezévi Dumbo "Art Under the Bridge festival" programjaiba. Hogyan írhatnám le a hangulatot? Szakadtnak tűnő házak, alul egy két bár, kávézó, galéria, egy költözést megelőző garage sale, valami fura bútorvásárszerűség és eső. Meg aztán semmibe vezető lépcsőházajtó, ahová eszébe nem jutna senkinek bemenni, nekünk is csak az...

Egészen bizarr. Internet nélkül túl nagy a világ. New York pl. arra van berendezkedve, hogy mindenről tájékozódj a neten. Maximum egy kis ízelítőt kapsz hirdetéseken, ingyenes újságokban vagy a heti Time Out New York-ban (helyi Pesti Est). Részletekről, alternatívákról nem papíron elsősorban. Mert annyira sok minden van, hogy azt nem hogy nem környezetbarát, de szinte lehetetlen papírra vetni. Ennek megfelelően I-pod, I-phone, Blackberry és ezek alternatívái biztosítják a folyamatos böngészés lehetőségét. (Értem ezalatt a Central Parkban kocogás közben e-mailezőket példának okáért...) Amikor hetekig nincs internet, akkor érzem csak, hogy mennyire szerves része az én életemnek is. Jesszus, micsoda csúnya függőség. Feltöltöttem egy-két képet magamról a flick -re ...(anno hasonló célból - jól vagyok, údv NYC-ből - képeslapot küldtünk)

Nos, ez nem egy férfinév. Bob annak a 20-as évek úttörő hajviseletnek a neve, ami tegnap óta a fejemen önálló életre kelt. Van egy szalon, ahol a fodrásznövendékek gyakorolhatják a tanult technikákat ingyenes stylingra - ez kéremszépen több, mint fodrászat:) - jelentkező merész válalkozókon. Bumble and Bumble névre hallgat. Szóval Bob a 20-as évek chelstont táncoló, szipkával cigarettázó modern, nagyvárosi nők frizuájaként fekete változatban vált ismertté. Uma Thurman elhíresült frizurájaként köszönt vissza a 90-es években szintén feketében, az original Bobnál valamivel hosszabb kivitelben. Ezt követte aztán az idei év újabb robbanása az idősödő, de vonzerejéből mit sem vesztett Sex és New York Samantha-ja - ezúttal szőkében! Nos, a hosszas fejtegetés végére csak annyi, hogy ez a szőke változat keretezi most az arcomat.

2 nap és kész. Megszoktam. Nem találok semmi meglepőt semmiben. Figyelem, hogy ki mit hogyan. A legpraktikusabban. De nincsenek meglepetések csak helyenként más rutinok. Hiszen azok mindenütt vannak. Talán így van az, hogy valaki megkapja a world traveller címet? Vagy ebben a világban – a globalizációnak köszönhetően mindenütt ismerős termékek és sales mechanizmusok határozzák meg a városi élő környezetet?! - minden egyforma? Mindenesetre itt vagyok. New York szívében. Manhattanben, a 87. utcában az első emeleten. Itt is otthon vagyok, és itt sem vagyok otthon. Akár otthon is lehetnék... Gondolkodtam hogyan tudnám megörökíteni azt, amit itt megélek. Útinapló? Tények formájában? Érzésekben? Álmok szerint? Összehasonlítva? A tényeket? A látottakat? Érzékelteket? Nem tudok egyértelmű vagy egységes stílus / menetrend mellett maradni. Csak írni ami jön. Nem szeretnék ugyanakkor elcsúszni a tényszerűségek mellett. Hiszen érdekesek és talán valóságosabbak is mint az én ki/bevetítéseim. Az els...

2006 augusztusában Cipruson , amikor hosszas hezitálás után rájöttem, hogy semmiképp nem szeretnék maradni, valami olyasmit éreztem, mint most. Elkezdett minden nap számítani. Minden ott eltöltött nap felértékelődött, talán mert éreztem, hogy ezekből a napokból - amik már kezdtek a rutin érzésétől elszürkülni - már csak néhány maradt. Így minden percet sikerült a maga teljességében megélnem és értékelnem. Boldog voltam. Minden nagyobb változás új lehetőség. Az újragondolásra, rendrakásra, a szortírozásra, a visszatérésre és az újrakezdésre is. Rendet tettem. Szortíroztam. Felkészültem. Most nagy nagy izgalommal várom az érzést, ami majd megtalál, ami segít elengedni az aktuálisan szorongatott kapaszkodókat és szabadon újraértékelni mindazt, ami most belefulladt a hétköznapok szürkeségébe. Segít újra megszeretni, amiről már fel sem tűnik, hogy szeretem... photo by: Vick

Robot üzemmódban élek már egy ideje. Szántás meg vetés. De hamarosan aratás! Ezt alkottam itt: http://10.omd.hu/ sok sok segítséggel. Ez az oldal végülis az esszenciája egy hosszas tervezésnek és bonyolításnak. Jó ez, megy ez, élvezem is. Csak ilyenkor szegény bennem lakozó filozófus elbujdokol, szóhoz sem jut szegény. Karma kóma. Hamarosan ébredés... Juj de várom már azt az utazást! foto by rorris