Passzív agresszió
Sebestyen Eszter írását idézem: A passzív agresszió csapdái A csapda, amibe egymás után rengetegszer bele tudunk lépni, és csak utána vesszük észre, hogy valami nem oké. Sokáig megfogalmazni sem tudjuk, hogy miért nem. Mert elsőre nem érzünk egyértelmű fájdalmat, inkább csak valami kellemetlenséget, diszkomfort érzést, káoszt, zűrzavart, valamit, amit nem jó érezni. Pont ettől veszedelmes, mivel nem okoz hasogató fájdalmat – ezért nem fogjuk fel sokáig, mennyire fontos védekeznünk ellene. Hosszú távon viszont mégiscsak mérgezi a lelket, és óriási károkat tud okozni. Mivel az ilyen csapdát felállító ember látszólag mindig jót akar, sokan egyáltalán nem értik, miért tiltakozunk egyszer csak minden porcikánkkal a csapdába lépés ellen; miért kezdünk el mégis védekezni, miután átláttuk, hogy milyen negatív hatással van ránk. „De hát, ő csak jót akar. Csak miattad teszi. De hát csak viccelt! Csak véletlenül csúszott ki a száján a bántó mondat. Különben sem úgy gondolta.” Csakhogy a bántó mon...