zuango mesék

Nem tudom a táncot miért sajátította ki az éjszaka. Nappal ilyen rongyrázást kérek szépen!

Ékként hasítottál te az életembe és magad után csak egy repedést hagytál. Most próbálgatom összeragasztani életem két felét, de széleit a sok vihar már lekoptatta - nem illenek össze. Bárcsak - mondom - az, aki most nyílt szívvel jön felém, bárcsak ő át tudná ugrani ezt a hasadékot! ZDRAVKO KISZJOV

Örülök a netadónak. Ahogyan örülök a cisztának a petefészkemben. Ha elvesztetted a fonalat rögtön az elején, igyekszem megmagyarázni mit értek ezalatt. Kezdjük azzal, hogy miért örülök a cisztának. Vannak olyan kultúrák, ahol a test és a lélek egészsége és betegsége az orvoslásban is egységként kezelendő. A magam részéről ebben hiszek, főleg, mert ezt tapasztalom. (Elmulasztottam a gyomorfekélyemet 2000-ben és visszafejlesztettem a pajzsmirigycisztáimat 2006-ban.) Elég konok természet vagyok, rengeteg energiával, leginkább a saját fejem (szívem) után megyek, és (talán épp ebben az elszigeteltségben) nehezemre esik hibázni és belátni, változtatni. Nehéz a saját tökéletlenségem elfogadása. Ahogyan azt is nehéz elfogadnom, hogy az engem ért igazságtalanságok  segítenek abban, hogy a rossz (engem már nem segítő) meggyőződéseimet elengedjem, megváltoztassam. (...ezek a mondatok akár sommásan a magyarokról is állhatnának itt.) Most itt az idő, és hálás vagyok a jelekért. ...

"...Ha a legfontosabb dolog a szabadság, az ördög célja sem lehet más, minthogy ettől fossza meg az embert, azáltal hogy rossz szokásokhoz láncolja. Ezek a szokások tudatlanságba és állati szintre kényszerítik a lelket...Az ablakhoz ment, a függönyön át sokáig bámulta a kietlen, éji utcát. Lassan megértette, hogy elveszett. Beleszeretett ebbe a férfiba.” …aztán megérted ezeket a rossz szokásokat és elengeded őket. és akkor az egész kezdődik újra és  hiszed, hogy ez új kaland, más, mint a múltbéliek, hogy ez most nem öl meg. aztán megérted, hogy élet és halál kéz a kézben járnak. megérted mennyi szépség és mennyi erő van ebben az elveszettségben….és aztán újra elengeded és akkor újra kezdődik és hiszed….hiszel. talán ez a szabadság.

Larnaca reptér. Egy óra múlva nyitják a kapukat. Kóvájgok a parfümök között, kiszúrom Tom Ford Oud Woodját és magamra fújom. Egészen pontosan a bal alkarom belsejére. A bőröm lassan magáévá teszi ezt a füstös, fűszeres illatot és párologni kezd. Le kell ülnöm akkorákat dobban a szívem. Azt hittem a zöldeskék szeme meg a csodálatos teste  vonzotta minden porcikámat a fiúhoz, akivel néhány napnyi rózsaszín köd  jutott m ielőtt beütött a valóság. Egy pillanatra újra  szerelmes vagyok. Tom Ford és a saját hülyeségem jóvoltából ezúttal a saját bal karomba.

"Az életeben nem kell semmit sem CSINÁLNI (do). Nem ezen múlik milyen életed van (have), hanem azon, aki VAGY (be), avagy amiképp LÉTEZEL. Legtöbben azt gondolják, ha van valamijük -HAVE- ( több pénz, idő, szerelem, bármi), akkor végre csinálhatnak valamit -DO-  (írhatnak egy könyvet, találhatnak egy új hobbit, vehetnek egy házat, vagy kapcsolatban élhetnek), amitől aztán valamilyenek lesznek -BE- (boldogok, elégedettek, békések, szerelmesek). Valójában az  univerzum éppen ellenkezőleg működik. A z történik, hogy a legtöbben megfordítjak a be-do-have paradigmát, eszerint élnek. Pedig attól, hogy van valamink, nem leszünk valakik, hanem pont fordítva, valahogy így: Előszöris valamilyenek/valakik vagyunk -BE-, (pl boldogok, békések, szerelmesek), és ebből fakadóan elkezdünk csinálni dolgokat -DO- , végül arra leszünk figyelmesek, hogy amit csinálunk, megteremti mindazt, amire mindig is vágytunk -HAVE. Ezt a kreatív folyamatot pedig, (mivel ez nem más, mint maga a teremtés ...

Ha kiderül ki vagyok, akkor az is kiderül, hogy ki nem vagyok. Ha valaki vagyok, nem lehetek többé bárki. Cserébe végre lehetek valaki.