A forgatókönyvet írta és rendezte...
A kineziológus megkérdezi felkészültem-e a változásra? Elfogadom-e a változtatás következményeit? Mielőtt végeznek az agytekervényeim a kérdés feldolgozásával, a karomat emelő apró izommozdulat már visszajelzett. Igen, készen áll...motyogja. Egy perc töredéke alatt végigfutnak a szobán ezek a szavak, egészen halkan. Aztán eltelik két hónap és eszembe jut ez a jelenet. Bea mesélt nekem évekkel ezelőtt arról, hogy mindenki elindul egy úton, amit maga választ. Valami gondolat mentén, ami gyakran még gyerekként foglalkoztatja, a szülei hatására, vagy valami igazságtalanság ellenében, vagy éppen egy imádott hős mintájára. Mindenki megírja a saját forgatókönyvét és megteremti hozzá a színházat. Díszlettel, jelmezekkel és szereplőkkel rendezi az élete színdarabját a jellemzően gyerekfejjel megírt forgatókönyve alapján.(Eric Berne a Sorskönyv ben ír erről hosszabban.) Vajon mi történik, ha felnövünk és azt látjuk, hogy nem tetszik az élet, amit élünk? Amikor nem okolunk már senki mást a ...