E&K
Vannak történetek, amiknek nem emlékszünk a kezdetére... Vannak történetek, amik velünk együtt születtek. És vannak ezek a pillanatok, amikor a Kata felteszi ezt a képet és ezt a két sort és zuhogni kezdenek a könnyeim...
Bejegyzések
Urban Maria
Urban Maria tag-gel látta el Kata ezt a képét. Annyira felkavart, belenyúlt a mellkasomba, nem szabadulok tőle. Zseniális. Több, mint kép. Nem szeretném szavakkal elrontani. Csak megosztom a látványt.
Köszönöm
Hallgatod a dalt, olvasod az idézetet, nézed a tekintetet, könnyek gördülnek le az arcodon. Élsz. Szeretsz... Erőtlen minden szó, bár Rád nézhetnék, hogy megköszönjem, hogy vagy. Ane Brun: To let myself go "...Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk Az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat Korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek Szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz..."
Kata
A flickr.com jó. Szeretem. Most leginkább azért, mert a Kata képei t megnézhetem. Így szavak nélkül értem, hogy van. Hogy VAN, HOGYAN van...szeretem Katát. Egyszer írt magáról nekem. kb 25 év barátság után levélben, szavakkal. Nem olyan nagyon régen. Akkor írt a létezésről, meg a nem létezésről. A képeket figyelem. A képeken emberek. Emberek nyoma utcákon, tereken. Fotók a létezésről. Egy ember a képek mögött. Ugyanaz az ember minden képben, más más arcot néz. A létezést kutatja, a valót keresi. Tele szeretettel. A képei. A valója.